Tanulságok József történetéből #5

Elérkeztünk az utolsó naphoz, mely során a 2017-es kronologikus bibliaolvasási terv József történetét érintette. Ma is megfogalmazhatunk öt tanulságot, amit az életéből levonhatunk az 1Móz 47:28-50:26-os igeszakasz kapcsán.

József és Potifár felesége

József és Potifár felesége

1. Nem mindegy, hogyan gondolkodunk a gyermekeinkről. Jákób megkérdezte Józsefet arról, hogy ki Efraim és Manassé, és József így felelt: “Az én fiaim, kiket Isten itt adott nekem” (1Móz 48:9). A gyermek ajándék Istentől, és nem a szülők produktuma. Néhai lelkipásztorom ezt így fogalmazta meg: “Az ember maximum kisszéket tud csinálni, de gyereket nem.” Az Úr ajándékba adja a gyermekeket, hogy jól sáfárkodjunk velük, és megismertessük velük Teremtőjüket, akinek életüket valóban köszönhetik. “Íme, az Úrnak öröksége a fiak, az anyaméh gyümölcse jutalom” (Zsolt 127:3). Örökség, jutalom — tudsz így gondolni gyermekeidre?

2. Szülők, legyünk jó bizonyság gyermekünk előtt! Jákób e szavakkal tett bizonyságot Józsefnek és unokáinak: “Az Isten, akinek előtte jártak az én atyáim, Ábrahám és Izsák; az Isten, aki gondomat viselte, amióta vagyok, mind e napig…, ki megszabadított engem minden gonosztól” (1Móz 48:15-16). A legnagyobb áldás, amit gyermekeinknek adhatunk nem más, mint a személyes bizonyságtételünk Istenről. Osszuk meg velük, hogy mit tett értünk és velünk az Úr, és ezzel növeljük a gyermekeink belé vetett bizalmát. Így érhetjük el azt, hogy halálunk után is Istennel járjanak: “Íme, én meghalok, de az Isten veletek lesz…” (1Móz 48:21).

3. Isten a múltunk ellenére is felhasznál minket. Az 1Móz 49. fejezetében olvashatjuk Jákób áldását 12 gyermekének. A 4. versből megtudhatjuk, hogy Rúben állhatatlan, és paráznaságával (vérfertőzésével) bűnt követett el apja ellen és Isten ellen. Az 5. versben pedig azt láthatjuk, hogy Simeon és Lévi erőszakos emberek, akik haragjukban embert öltek. Isten azonban a múltjuk és a bűneik ellenére használni akarta őket terve kibontakozásában. Nem az a lényeg, hogy mit tettünk a múltban, hanem az, hogy mit teszünk most, a jelenben — ez lesz ugyanis hatással a jövőnkre, és arra is, hogy Isten kezében mennyire lehetünk alkalmas eszközök munkája elvégzésére.

4. Várjunk Isten szabadítására! “Szabadításodra várok, Uram” (1Móz 49:18). Szabadítás, de mitől? Betegségtől, szenvedéstől, munkanélküliségtől, függőségtől, kísértéstől, elnyomástól stb. Ismerjük el, hogy milyen fogságban vagyunk, mert a szabadulás felé ez jelenti az első lépést. Amíg nem tudjuk, hogy fogságban vagyunk, nem érzünk majd vágyat a szabadság után. Szabadítás, de mikor? Akkor, amikor az Úr jónak látja. Várjunk rá, és hagyjuk, hogy a maga tervének megfelelően cselekedjen. A mi dolgunk ez: “Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig” (JSir 3:26, vö. Zsolt 46:11). Szabadítás, de kitől? Nem magunknak köszönhetjük, hanem Istennek. Isten pedig Úr, akinek engedelmességgel tartozunk.

5. Fektessük be életünket az örökkévalóságba! József kifejezte hitét és reményét arra nézve, hogy a jövőben beteljesedik Isten ígérete: “Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket…” (1Móz 50:24). Istennek bizonyos ígéretei a távoli jövőre vonatkoznak, és nem látjuk azokat beteljesedni a saját életünkben. De ilyen helyzetekben is legyünk hűségesek az Úrhoz, éljünk az akaratával összhangban, és így alapozzuk meg azt, hogy a jövőben áldásait élvezhessük. Fektessük be életünket az ő munkájába, hogy az örökkévalóságban learathassuk ennek gyümölcseit.

Reklámok

Tanulságok József történetéből #5 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: bibliaolvasás

Hozzászólások lezárva.