Mózes éneke

A reggeli csendességem során ma Mózes énekét olvastam el, melyet élete végén mondott el — közvetlenül az előtt, hogy a nép elindult volna az Ígéret Földjének meghódítására, de nélküle. Mózesben egy olyan embert ismertem meg, aki — bár nem tökéletesen — de hűségesen szolgálta Istent, és akit ezért az Úr fel tudott használni akarata elvégzésében. Mózes éneke (5Móz 32) valamint két zsoltár, mely az ő nevéhez kapcsolódik (Zsolt 90, 91), egyszerre mutatja meg azt, hogy 1. milyen Isten, 2. milyen az ember, és 3. ennek ellenére hogyan bánik Isten az emberrel.

1. Milyen Isten? 

Mózes énekében Isten nagyságát és dicsőségét zengi és hirdeti. Mielőtt bárki is egy modern dicsőítő ének megírására vállalkozna, érdemes lenne elolvasni a Zsoltárok könyvét és a Bibliában feljegyzett többi éneket, melyek ma is inspirálnak minket és megújítják imaéletünket.

Mózes ilyennek látja Istent:

  • “Kőszikla ő, tetteiben tökéletes, mert igazságos minden útja. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő” (5Móz 32:5, RÚF).
  • “Lássátok be, hogy csak én vagyok, nincsen Isten rajtam kívül” (5Móz 32:39).
  • “…hajlékunk nemzedékről nemzedékre” (Zsolt 90:1).
  • “…öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten” (Zsolt 90:2)
  • “Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom” (Zsolt 91:2).
  • “…ő ment meg téged…” (Zsolt 91:3).
  • “…szárnyai alatt oltalmat találsz” (Zsolt 91:4).

Istenről tehát megtudjuk, hogy hűséges, igaz, örökkévaló, aki ugyanakkor oltalmunk és megmentőnk is. Nála megtalálunk mindent, amire szükségünk van. Ő minden, ami az életben kell nekünk.

2. Milyenek vagyunk mi?

Az emberekről szólva már nem ilyen felemelő az a kép, melyet Mózes lefest. Ismerte saját magát is, és tudta, hogy mi az oka annak, hogy nem mehet be az Ígéret Földjére. De ismerte azt a népet is, melyet Isten rá bízott, és sokszor szembesült állhatatlan voltukkal. Íme az a portré, melyet megrajzol rólunk, emberekről — mert ha őszinték vagyunk, a szavaiban magunkra ismerünk:

  • “Megromlottak, nem fiai már, hitványak, fonák és hamis ez a nemzedék” (5Móz 32:5).
  • “…elvetette Istent, alkotóját, elhagyta szabadító kőszikláját” (5Móz 32:15).
  • “…elfeledted Istent, aki világra hozott” (5Móz 18).

Sokféle módon megfogalmazhatnánk a problémát, Mózes egyszerű szavaival mégis rátapint a lényegre. Az emberiség legnagyobb gondja az, hogy megfeledkezett Teremtőjéről, nincs kapcsolata Istennel, ezért a saját feje után megy, így éli életét. Ez a kórkép ránk, keresztényekre is igaz. Valahányszor Isten kijelentett igazságaival ellentétesen cselekszünk, megfeledkezünk róla, és úgy élünk, mintha nem ismernénk őt.

3. Mit tesz Isten?

Annak ellenére, hogy mi milyenek vagyunk, Isten mégis szeretettel vesz körül bennünket. Az ő szava hozzánk elsősorban nem a feddés, hanem a kegyelem és irgalom üzenete. Ezzel akar minket észhez téríteni és visszavezetni magához, a vele való kapcsolathoz. Mózes így fogalmazza meg az Úr irántunk való törődését és jóságát:

  • “Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét, ahogy a sas, röptetve a fészekalját, fiókái fölött repdes, úgy vette őt kiterjesztett szárnyaira, evezőtollán hordozva őt” (5Móz 32:10-11).
  • “Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre” (Zsolt 90:1).
  • “Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben… Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata” (Zsolt 90:14, 17).
  • “…megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged…” (Zsolt 91:11-12).

Annak ellenére, hogy mi, emberek fellázadtunk Isten ellen, ő mégis szeret minket. A szeretetét pedig sokféle módon megmutatja törődésével, atyai gondviselésével, jóindulatával — leginkább pedig azzal, hogy Jézus Krisztusban megváltott minket.

A kérdés egyszerű: Mit kezdesz ezzel a szeretettel?

Advertisements

Mózes éneke bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: bibliaolvasás

Hozzászólások lezárva.