Szentlélek. Pünkösd. Reformáció.

A reformáció 500. évében pünkösd vasárnapja van. Ezen a napon a keresztény gyülekezet születését ünnepeljük, amely a Szentlélek jeruzsálemi kitöltetése nyomán történt. Miként a Szentlélek munkája sem egy egyszeri és befejezett tevékenység az életünkben, hanem élethosszig tartó folyamat, úgy a reformáció sem egy történelmi esemény, amelyre idén különös gonddal emlékszünk, hanem ma is tartó folyamat. Karl Barth svájci teológus mondta ezt: Ecclesia semper reformanda est — azaz az egyháznak mindig meg kell újulnia. A következőkben szemügyre veszünk öt területet, ahol a Szentlélek munkája a keresztény egyéni életére és az egész gyülekezetre hatással lehet.

Forrás: The Calvary Distinctives Poster

1. A Szentlélek rendet teremt a káoszból. A Biblia ezekkel a szavakkal kezdődik: “Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld még kietlen és puszta [héb.: tohu va vohu] volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött… És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó” (1Móz 1:1-2, 31, RÚF). A világot kezdetben a káosz jellemezte, a teremtés végkifejlete viszont az, hogy Isten megállapítja minden alkotásáról, hogy jó. A kettő között nem az ember munkája a híd, hanem a Szentlélek jelenléte. Az életünkben tapasztalható káoszt sem mi tudjuk helyre hozni saját emberi erőlködésünkkel, hanem Isten, ha a Szentlélekre bízzuk magunkat.

2. A Szentlélek az anyagi létezés fölé, lelki szférákba emel. A teremtési beszámoló így folytatódik: “Azután megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és az élet leheletét [héb.: rúah, lélek, lehelet] lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény” (1Móz 2:7). Isten az embert a föld anyagából formálta meg. E világ pedig anyagi testünket igyekszik kiszolgálni, kielégíteni, kényeztetni. A Szentlélek azonban az anyagi világ fölé emel minket, és megmutatja, hogy olyan lelki szükségleteink is vannak, amelyeket csak Isten tud kielégíteni.

3. A Szentlélek a bűn helyett erényeket munkál. Pál apostol a galatákhoz írott levelében (5. fejezet) szembeállítja egymással azokat a cselekedeteket, amelyek spontán és természetes módon fakadnak a testünkből, mindazzal, amit a Szentlélek tud megteremni bennünk. Az előbbiek olyan bűnök, amelyek halált eredményeznek nekünk is, és rajtunk keresztül másnak is kárt okoznak. A Szentlélek azonban türelmes kertészként olyan jellemvonásokat akar kimunkálni bennünk, amelyek nekünk és másoknak egyaránt a javára válnak.

4. A Szentlélek az emberi jellem helyébe a krisztusit állítja. Pál apostol szavai megmutatják, hogy ezt hogyan végzi el bennünk: “Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tülörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre [gr.: ikon] formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre” (2Kor 3:18). A Szentlélek Jézus képét állítja elénk, és miközben azt hosszasan szemléljük (életünk végéig), egyre inkább hasonlóvá válunk hozzá. Bűnös és tökéletlen emberi jellemünket egyre inkább felváltja Jézus Krisztus természete. Szent Athanásziosz szerint Isten Fia emberré lett, hogy mi átistenülhessünk.

5. A Szentlélek buzgó Krisztuskövetővé formál. Hogy ez mennyire így van, az leginkább a tanítványok megváltozott életén érhető tetten. Péter apostol például Krisztus megfeszítése előtt megtagadta a mesterét (Jn 18:17-18, 24-27) az emberektől való félelem miatt. Ötven nappal később azonban kiállt azok elé a zsidó vezetők elé, akik Jézust megölték, és bátran bizonyságot tett Jézus feltámadásáról (ApCsel 2). A két állapot közötti különbség az volt, hogy betöltekezett a Szentlélekkel, aki bátorrá és Krisztus követésében elkötelezetté tette őt. Hogy mi hogyan követjük Jézust (bátortalanul, meghunyászkodva, vagy pedig bátran és tettrekészen), attól függ, hogy mennyire engedjük a Szentléleknek, hogy uralja az életünket.

Advertisements

Szentlélek. Pünkösd. Reformáció. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: teológia

Hozzászólások lezárva.