3 kapcsolat, melyre mindenkinek szüksége van

Mózes, Barnabás, Timóteus. Három szereplő a Bibliából, akiknek a neve hallatán is igeversek és történetek tucatjai jutnak eszünkbe. Külön-külön megjelenítenek egy-egy olyan kapcsolatot az életünkben, amelyre törekednünk kell, ha egészséges hívő életet akarunk élni, és szeretnénk, hogy lelki fejlődésünk is megfelelő legyen.

. . .

I. Mózes

Izrael népének Egyiptomból való kivonulását követően azt láthatjuk, hogy Isten Mózesen keresztül kommunikált a néppel. Folyamatban volt a Törvény kinyilatkoztatása, a vitás kérdésekben azonban az emberek Mózeshez jöttek. Tőle kértek vezetést és döntést olyan esetekben, amelyben az érintett felek nem tudtak megegyezni: “Másnap leült Mózes, hogy bíráskodjék a nép között. A nép pedig reggeltől estig Mózes előtt állt… A nehéz dolgokat Mózes elé vitték…” (2Móz 18:13, 26, RKB).

A tanulság egyszerű: Legyen az életünkben olyan vezető, akit tekintélynek fogadunk el magunk fölött! Nem velünk egyenrangú partner (lásd később), hanem egy érettebb lelki vezető, lelki atya, lelkipásztor, akihez bizalommal oda tudunk menni. Olyan személy, akit merünk bevonni életünk legnehezebb, legbizalmasabb kérdéseibe is, akinek meg merjük vallani a bűneinket, akitől merünk tanácsot kérni, akinek engedjük, hogy akár még kritikát is megfogalmazzon az életünkkel és jellemünkkel kapcsolatban.

Talán nem fog mindenki egyet érteni a mostani megjegyzésemmel, mégis igaznak gondolom. Lelki kiskorúságra és elszigetelődésre van ítélve az az ember, aki nem hajlandó elfogadni önmaga fölött egy lelki vezető tekintélyét. A vezetőket ugyanis azért adta Isten, hogy a lelki nagykorúság és a Krisztusban való beteljesedés felé vezessék a hívőket (vö. Ef 4:11-16).

II. Barnabás

Barnabás volt az a személy, aki a frissen megtért Pálban akkor is meglátta a jót és a lehetőséget, amikor senki nem bízott benne (ApCsel 9:27). A későbbiekben Barnabás és Pál munkatársak és barátok lettek. Együtt éltek meg nehézségeket és sikereket, együtt növekedtek a szolgálatban, és együtt tanulták meg, hogyan kezeljenek kettejük között kialakult konfliktust, és hogyan állítsák helyre a békességüket.

Legyen az életünkben egy olyan barát, akivel kölcsönösen meg tudjuk osztani egymással az életünket, a nehézségeinket, az örömeinket. Akivel együtt szolgáljuk Istent. Akit felhatalmazunk, hogy visszajelzéseket adjon nekünk életünkkel kapcsolatban. Míg lelki vezetőnkkel való kapcsolatunkat — egy egészséges mértékig — az alá-fölérendeltség jellemzi, addig a barátunkkal való kapcsolatunkat a kölcsönösség. Őszinteség, átlátszóság, bizalom — ezek az alapértékei egy gyümölcsöző és egészséges barátságnak, mely mindkét felet Istenhez viszi közelebb.

Két fontos alapelvet érdemes megfontolnunk: (1) ne egyszerűen keressük az ilyen bizalmas barátod, hanem váljunk azzá valaki számára; (2) törekedjünk arra, hogy velünk azonos nemű legyen ez a bizalmas barátunk!

A Példabeszédek könyve ősi bölcsességeket fogalmaz meg a barátságunkkal kapcsolatban is: “Minden időben szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban születik… A sok barát tönkreteszi az embert, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél” (Péld 17:17, 18:24).

III. Timóteus

Pál apostol lelki atyja volt Timóteusnak. Az egyik missziós útja során talált rá, és magával is vitte a szolgálatba (ApCsel 16:1-3). Ettől kezdve életével tanította a fiatal Timóteust, amikor pedig el kellett válniuk egymástól, az apostol pásztori leveleket küldött neki (és Titusznak is), melyben további szolgálatára igyekezett felkészíteni őt.

Az ilyen jellegű kapcsolat alapját Pál épp Timóteusnak fogalmazza meg levélben: “…amiket tőlem hallottál sok tanú jelenlétében, azokat bízd hű emberekre, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek” (2Tim 2:2). A hit és a tanítványság továbbadását látjuk itt generációról generációra. Ebben az igeversben Pál összesen négy generációt említ meg:

  1. Pál
  2. Tímóteus
  3. Megbízható emberek
  4. “Mások”

Hálásak lehetünk az előttünk élt hívő generációért, mely tovább adta nekünk az evangéliumot, a hitet, a tanítványság alapjait. Ugyanakkor felelősek vagyunk az utánunk következő nemzedékért, akik előtt hitelesen kell megélnünk Krisztust, hogy aztán tőlünk a stafétát át tudják majd venni, és tovább tudják folytatni Isten országának építését.

Legyen az életünkben olyan fiatal hívő, akit segíteni tudunk a lelki növekedésben. Ne erőltessük rá magunkat senkire, de legyünk nyitottak, és imádkozzunk azért, hogy Isten megmutassa, kinek lehetünk a segítségére a tapasztalatainkkal. Felelősségünket Pál így fogalmazza meg: “…az idős asszonyok… neveljék józanságra a fiatal asszonyokat…” (Tit 2:3-4). Amit itt az apostol leír, természetesen nem csak a nőkre vonatkozik.

Összegzés 

Isten kapcsolatokban gondolkodik. Ő maga is az Istenség teljességében a Szentháromság kapcsolatában létezik, mint Atya, Fiú, Szentlélek. Ahhoz, hogy jellemünk valóban kibontakozhasson, nekünk is kapcsolatokra van szükségünk. Azonban bölcsen kell ezeket a kapcsolatokat megválogatnunk, hiszen a Szentírás így figyelmeztet minket: “Ne tévelyegjetek! A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság” (1Kor 15:33). Törekedjünk inkább arra, hogy Isten akarata szerint való kapcsolatokat alakítsunk ki, amelyek jellemünk fejlődéséhez, krisztusi természetünk kibontakozásához is hozzájárulnak.

Így legyen az életünkben…

  • …egy Mózes — azaz egy lelki vezető, egy lelki atya, akit tekintélynek fogadunk el magunk fölött,
  • …egy Barnabás — azaz egy bizalmas barát, akivel kölcsönösen támogatjuk egymás lelki növekedését,
  • …és egy Timóteus — azaz egy fiatalabb keresztény, akiért felelősséget vállalunk, és akinek lelki atyja tudunk lenni.
Reklámok

3 kapcsolat, melyre mindenkinek szüksége van bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.