Te hogyan imádod Istent?

Éppen befejeztem a Kivonulás könyvének olvasását (2Mózes, Exodus) a reggeli csendességem során. Egy gondolat pedig átütő erővel tért vissza, mintegy refrénként az utolsó fejezetekben. Ezzel kapcsolatban szeretném ebben a bejegyzésben a gondolataimat megosztani. A Kivonulás könyvében az egyiptomi fogság utáni közvetlen pusztai eseményeket láthatjuk. Mózes megkapja Istentől a törvényt, melyet átad a népnek. És elkezdik ennek megfelelően elkészíteni a Szent Sátort, az áldozati eszközöket és az egyéb használati tárgyakat. Jogosan merülhet fel a kérdés: Mi köze mindennek a 21.-ik századi keresztények hitéletéhez?

Nagyon is sok! Ha — a teljesség igénye nélkül — elolvassuk ezeket a visszatérő refréneket azzal kapcsolatban, hogy hogyan végezték el a munkát, mindjárt érteni fogjuk:

  • “…amint az ÚR parancsolta Mózesnek” (2Móz 39:1).
  • “…ahogy Mózesnek az ÚR parancsolta” (2Móz 39:5).
  • “…amint az ÚR parancsolta Mózesnek” (2Móz 39:7).
  • “…amint az ÚR parancsolta Mózesnek” (2Móz 39:21).
  • “…amint az ÚR parancsolta Mózesnek” (2Móz 39:26).
  • “…amint az ÚR parancsolta Mózesnek” (2Móz 39:29).
  • “…amint az ÚR parancsolta Mózesnek” (2Móz 39:31).
  • “Így készítették ela gyülekezet sátrának, a hajléknak valamennyi munkáját. Izráel fiai teljesen úgy csináltak mindent, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek” (2Móz 39:32).
  • “Ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek, minden munkát pontosan úgy végeztek el Izráel fiai” (2Móz 39:42).
  • “Megtekintette Mózes az egész munkát, és íme, elkészült az; úgy készítették el, ahogy az ÚR parancsolta. Mózes ezért megáldotta őket” (2Móz 39:43).

Gondoljuk át, miről is van itt szó! Isten kivezet egy népet az egyiptomi szolgaságból arra, hogy szabadok legyenek, és őt imádják. A nép nem sokkal a kivonulást követően megpróbálta Istent a maga módján imádni, azaz úgy, ahogyan emberileg elképzelik és jónak látják. Erről szól az aranyborjú története (2Móz 32). Istennek azonban ez nem tetszett.

Az Úr előtt bálványimádás minden olyan imádat, amelynek hogyanját az ember találja ki. Ha az Istennel való kapcsolatunkról, a kegyességről, hitünk megéléséről, a vallásos életről van szó, akkor egy nagyon fontos igazsággal tisztában kell lennünk: nem nekünk kell kitalálnunk, hogy milyen Isten és hogyan kell őt imádni. Az imádata részleteit ugyanis az Úr határozza meg. A mi feladatunk csupán annyi, hogy ezt az imádati módot megismerjük, és felelősségteljesen eldöntsük, akarjuk-e az Urat a neki tetsző módon imádni, vagy elégedettek vagyunk azzal, hogy továbbra is a magunk elgondolása szerint imádjunk egy aranyborjút.

Nóét talán nem éppen a szilárd és rendíthetetlen engedelmessége mentette meg az özönvíz idején? Ezt írja róla a Teremtés könyve: “És Nóé úgy cselekedett, amint Isten parancsolta neki, mindent aszerint tett… Nóé azért mindent úgy cselekedett, ahogy az ÚR megparancsolta neki” (1Móz 6:22, 7:5). Képzeljük csak el, hogy mi lett volna a következménye, ha a bárka elkészítésével kapcsolatban Nóé így gondolkodik: “Nem kell olyan komolyan venni azt, amit az Úr mond…”

A Biblia sosem mondja azt, hogy találjuk ki mi magunk az életünk és istenimádatunk részleteit. Ezt azonban mondja: “Bízz az ÚRban teljes szívedből, és ne a magad értelmére támaszkodj” (Péld 3:5).

És miért aktuális ma ez az üzenet? Ha nyitott szemmel körülnézünk a világban a mintegy kétmilliárd ember körében, aki magát kereszténynek vallja, azt fogjuk látni, hogy sokan a maguk módján vallásosak. Talán ismerik a Biblia alaptanításait, de mégis a saját istenképüket követik (ami valójában egy bálvány), és a maguk vallásosságát gyakorolják (ami valójában engedetlenség Istennel szemben). Sokan vannak, akik kritizálják az egyházat és az egyes gyülekezeteket, és a modern erkölcsi mércének megfelelően szeretnék annak alapelveit és működését átformálni.

Azonban fontos hangsúlyoznunk: Nem a mi dolgunk, hogy kitaláljuk, hogyan működjön a gyülekezet! A gyülekezet Jézusé, és a Bibliában ő mondja meg, hogy milyen legyen a gyülekezet. Nem kötelező vele egyetérteni. De talán ideje lenne lerántani a leplet a Jézussal egyet nem értő, a hitét a maga módján gyakorló vallásosságról, és kimondani, hogy az valójában engedetlenség Istennel szemben. Amikor valaki elég bátor, hogy ezt saját magával kapcsolatban ki merje mondani, akkor jön el a változás és az Istennek való odaszánás ideje. Addig azonban, míg elégedettek vagyunk azzal, ahogyan élünk és az igazságtól távol sántikálunk, joggal teszi fel a kérdést Jézus: “Mindazáltal amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18:8).

Reklámok

Te hogyan imádod Istent? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.