5 ok arra, hogy újra fölfedezzük a Miatyánkot

Az egyik legismertebb és leggyakrabban elmondott imádság az Úr imája (Miatyánk), melyet a történelmi egyházak előszeretettel alkalmaznak liturgiájukban. Időnként azonban megjelenik modernebb, neoprotestáns és evangéliumi közösségek istentiszteletein is. Arról nem is beszélve, hogy az Úr imája gyülekezeti és felekezeti hovatartozástól függetlenül része lehet az egyéni imaéletnek is. Gondoljuk hát át együtt, miért is lehet hasznos, ha imaéletünk részévé tesszük a Miatyánkot.

1. Maga Jézus tanította

Jézus imaélete különleges volt, mert személyes kapcsolat fűzte őt a mennyei Atyához. Mivel a tanítványok eddig még ehhez hasonlót nem láttak, ezért kérték meg őt, hogy tanítsa őket ugyanilyen személyes, közvetlen és meghitt módon imádkozni Istenhez. Lukács így számol be erről evangéliumában: “Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott, és amint befejezte, tanítványai közül az egyik azt mondta neki: Uram! Taníts meg minket imádkozni…” (Lk 11:1-2, KNB). Jézus pedig eleget tett a kérésüknek, és elmondta nekik ezt az imát (Mt 6:9-13, Lk 11:2-4). Annak ellenére, hogy Jézus nem azt mondta, hogy ezt imádkozzátok, hanem azt, hogy így imádkozzatok, mégis ez az az ima, melyre ő maga tanított minket. Amikor személyes imaéletünk részévé tesszük, akkor biztosak lehetünk benne, hogy azt az imádságot mondjuk, amelyre Urunk, Jézus Krisztus tanított meg minket.

2. Az első keresztények is imádkozták

Ha személyes imaéletünkben használjuk az Úr imáját, akkor lelki közösségben vagyunk az első keresztényekkel, akik szintén imádkozták azt.  Kr. u. 150 előtt keletkezett a Didakhé, mely az őskeresztény egyház életébe enged bepillantást. Számos gyülekezeti témát tárgyal, többek között a bemerítés és az úrvacsora módját. És utalást tesz a Miatyánkra is, és utasításba adja: “Ne imádkozzatok úgy, mint a képmutatók, hanem úgy, ahogyan az Úr parancsolta evangéliumában, így imádkozzatok… [Itt közli az Úr imádságát, majd hozzáteszi:] Naponta háromszor imádkozzatok így” (Didakhé, VIII. 2-3.). Az ősi keresztény gyakorlat része volt tehát az egyéni és a közösségi imádkozásnál is a Miatyánk elmondása.

3. Vezet minket az imádságban 

Néha hajlamosak lehetünk belemerülni saját gondolatainkba, és imádság közben is könnyen elkalandozunk. A Miatyánk a segítségünkre lehet abban, hogy imádságunkban figyeljünk a megfelelő fontossági sorrendre. Nem engedi, hogy imánkat saját kéréseinkkel kezdjük, hanem figyelmünket a szerető mennyei Atyára irányítja, és nevének dicsőségét, akaratának megvalósulást saját kéréseink beteljesedése elé helyezi. Ha épp nem tudjuk, hogy hogyan és miért imádkozzunk, engedjük, hogy Jézus visszavezessen minket az Istennel folytatott párbeszéd forrásához.

4. A sokszínű imaélet része

Imaéletünk — bármilyen meglepő is — nem csupán személyes kéréseinkből és a másokért való közbenjárásból áll. És nem is csupán az általánosan elterjedt monologikus formában lehet imádkozni (amikor elmondjuk kéréseinket és gondolatainkat Istennek, majd abbahagyjuk, mielőtt lehetőséget adtunk volna neki arra, hogy válaszoljon). Az imádságnak több formája is létezik (pl. kötött imaformák, spontán imádság, kontemplatív ima, csönd). Ahelyett, hogy csak az egyik mellett tennénk le a voksunkat, érdemes a maga helyén és idején többet is gyakorolni, hogy imaéletünk színesebb, Istennel való kapcsolatunk pedig mélyebb és tartalmasabb lehessen.

5. Közösségi élményt nyújt

Akkor, amikor nem egyénileg, hanem közösségben imádkozzuk, a közösség megélését is erősíti. Amikor imaközösségben vagyunk, és egymás után imádkozunk, áment mondunk egymás imádságára. Ilyenkor egyikünk imádkozik, a többiek pedig mellette állnak az imádságban. Egy ilyen imaközösségnek méltó befejezése lehet az, amikor mindennyian egyszerre, együtt, egy szívvel és egy szájjal mondjuk el az Úr imáját, és egyszerre szólítjuk meg a közösség Urát, azaz a mi Atyánkat.

Személyes vallomás

Gyermekként az egyetlen imádság, amit ismertem, a Miatyánk volt. Amennyire vissza tudok emlékezni, soha nem volt kérdés számomra Isten létezése. Hittem benne, és vágytam a vele való kapcsolatra. Ennek pedig az egyetlen módja az volt, hogy az Úr imáját mondtam el esténként. Amint lelkileg növekedni kezdtem, elhagytam ezt a “gyermeteg szokást”. Kizárólag a spontán és személyes imák időszaka következett eztán. Az utóbbi években azonban egyre inkább kezdtem ráérezni arra, milyen gazdag hagyománya van az imának az egyház történelmében. A kötött imaformák és a zsoltárok egyszerűsége és mélysége vezeti a gondolataimat, és megmutatja, miért is imádkozzak. A spontán ima segít kifejezni aktuális érzéseimet Istennek. A csöndben pedig egyszerűen csak igyekszem rá figyelni, és engedni, hogy ő is szóhoz jusson. Az imádságban sok út van. A lényeg, hogy a sajátunkat megtaláljuk, és gyönyörűségünket leljük az Istennel való kapcsolatban.

Reklámok

5 ok arra, hogy újra fölfedezzük a Miatyánkot bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: spiritualitás

Hozzászólások lezárva.