Isten előtt elcsöndesedve

A Prédikátor könyve szerint “ideje van… a hallgatásnak és ideje a szólásnak” (Préd 3:7). Olyan tanulság ez, melyet mindannyiunknak meg kell tanulnunk — nem csak az emberekkel folytatott párbeszédünkben, hanem az imaéletünkben is (vö. Zsolt 46:11). A nehézséget az okozza, hogy társadalmunk úgy van berendezkedve, hogy nagyon kevés olyan ébren töltött időnk van, amikor csöndben tudunk lenni. Mégis alapvető fontosságú, hogy a sok zaj közepette megtaláljuk annak módját, hogy elcsöndesedjünk, és lehetőséget adjunk Istennek, hogy a csöndben belénk lásson, megszólítson minket és változást idézzen elő bennünk. Számunkra pedig a csönd ideje nem más, mint lehetőség arra, hogy Istenben gyönyörködjünk.

Sok esetben már az a mód sem egészséges, ahogyan a csöndről gondolkodunk. Azt hisszük, hogy a csönd tétlenség, a cselekvés hiánya, s ezért kerülendő dolog. Mustó Péter azonban ennek az ellenkezőjére mutat rá: “A csend nem valaminek a hiánya, hanem lehetősége annak, hogy valami megszülethessen. A csend körülvesz minket, éltet és betölt. Az ember számára mégis művészet az elcsendesülés” (Mustó Péter: Csendben születik az élet — A belső ima tapasztalatairól, L’Harmattan, Bp. 2013. pp. 66-67.).

A következő igeversek segítenek meglátni, milyen fontos szerepe van Istennel való kapcsolatunkban a csöndnek:

  • “Az Úr azonban ott van szent templomában: csendesedjék el előtte az egész föld” (Hab 2:20).
  • “Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját” (Péld 17:28).
  • “Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld” (Zsolt 46:11).
  • “Jó csendben várni az Úr szabadítására” (JSir 3:26).
  • “Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget… Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet” (Zsolt 62:2, 4).

János apostol beszámolója szerint még a mennyben is van olyan pillanat, amikor Isten folyamatos magasztalása abbamarad, és teljes csönd van: “Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csend lett a mennyben, mintegy fél óráig” (Jel 8:1). Amikor mi is megpróbálunk csöndben maradni, eleinte borzasztóan nehéznek fogjuk érezni. A gondolataink elterelődnek, megrémülünk attól, ami elkezd bennünk felszínre jönni. Ha azonban állhatatosan gyakoroljuk, akkor minden méreganyag távozik belőlünk, és beáll az a meghitt állapot köztünk és Isten között, melyben szavakra sem lesz szükség — egyszerűen csak élvezzük egymás jelenlétét. Próbáljuk hát meg: keressük Istent a csöndben, és engedjük, hogy ő ránk találjon!

Uram,
Van, amikor elfogynak
Ajkamról a szavak.
Van, amikor az emberi beszéd
Nem tudja kifejezni 
Kérdéseimet,
Kétségeimet,
Bizonytalanságomat,
A vihart, mi bennem dúl. 
Ilyenkor áll be köztünk
— Közted és köztem — 
A csönd. 

Nem érzem kínosnak,
Inkább békességre lelek benne.
Olyan csönd ez, 
Mely hangosabban beszél,
Mint a szavak,
S teljesebben kifejezi lelkem állapotát,
Mint az álarcom,
Melyet a jól begyakorolt 
Frázisaimból tartok magam elé.

Uram,
Van, mikor elfogynak ajkamról
A jól begyakorolt szavak. 
S marad a csönd,
Mely a bennem lévő vihart 
Nem csak kifejezi, 
Hanem le is csendesíti. 

Ámen.

Reklámok

Isten előtt elcsöndesedve bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: spiritualitás

Hozzászólások lezárva.