Ha elfáradtál…

Illés éppen csak túl van prófétai szolgálatának legnagyobb sikerén, amikor életének legnagyobb mélységét tapasztalja meg. Határozott kiállásával és felszólításával igyekezett visszavezetni Izrael népét az igaz Isten imádatához, az Úr pedig egy igazán különleges csodával igazolta saját magát és prófétáját (1Kir 18). Most pedig a próféta menekülni kényszerül, és kimondja azt, ahogyan érzi magát: “Elég volt, Uram, vedd el életemet” (1Kir 19:4, KNB). Isten azonban a próféta segítségére siet…

Valamilyen formában az élet — és a keresztény szolgálat — nehézségei mindenkit megterhelnek. Vannak olyan időszakok, amikor könnyebben tudjuk hordozni ezeket a terheket, máskor azonban úgy érezzük, nem tudunk velük mit kezdeni, és legszívesebben feladnánk a további küzdelmet. Ilyenkor eljuthatunk arra a pontra, hogy Illéssel együtt kimondjuk: Elég volt, Uram, vedd el az életemet! Abból azonban, ahogy Isten megfáradt prófétáját megsegítette, mi is tanulhatunk és erőt meríthetünk a további küzdelemhez. Nézzük meg, mi segíthet nekünk, hogy ne fáradjunk bele az élet és szolgálat nehézségeibe.

1. Táplálkozzunk egészségesen!

E fenti tanács természetesen a fizikai táplálkozásra is igaz. Most azonban a lelkiekre fókuszálunk, amint az Illéssel történteket vizsgáljuk: “Majd lefeküdt és elaludt a borókafenyő árnyában. Ekkor, íme, az Úr angyala megérintette és ezt mondta neki: Kelj fel, s egyél. Odatekintett, s íme, egy hamuban sült lepény és egy edény víz volt a fejénél” (1Kir 19:5-6).

Időnként az élet nehézségei minket is “elaltatnak”. Ilyenkor, annak ellenére, hogy közel van hozzánk Isten Igéje, mégsem vesszük azt magunkhoz. Emlékeztetnünk kell magunkat, hogy a nehézségekkel csak akkor fogunk tudni megküzdeni, ha lelkileg egészségesek vagyunk, és a Biblia olvasása, az elmélkedés és az imádság által táplálkozunk. S ha ezt megtesszük, akkor érezni fogjuk, hogy új lendületet kapunk a továbbiakhoz: “Ő felkelt, evett és ivott, s ennek az ételnek az erejével negyven nap és negyven éjjel ment…” (1Kir 19:8a).

2. Éljünk Isten jelenlétében!

Miután az ételből erőt merített, Illés hosszú útnak indult, melynek a végén Istenhez jutott el: “…negyven nap és negyven éjjel ment, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig” (1Kir 19:8b). A próféta arra a hegyre jutott el, ahol Isten a kivonulást követően megjelent a népnek, s a Törvényt adta nekik — azt a Törvényt, melynek betartásáért most Illés minden erejével küzd.

Vannak olyan helyek, ahol jobban megérezzük Isten jelenlétét. Ez az oka annak, hogy betérünk egy templomba vagy imaházba, leülünk egy káprázatos természeti látvány előtt és áhítattal megcsodáljuk, elmegyünk egy zarándokútra. Bizonyos helyek ugyanis, már a történetükkel is Istenre hangolnak bennünket. Ezt élte meg Illés is a Hóreben, azon a helyen, ahol Izrael Isten népévé lett.

Nem mindig kell azonban különleges helyeket keresnünk annak érdekében, hogy Isten jelenlétében élhessünk. Ő ugyanis velünk van mindenhol és minden pillanatban:

  • “Velünk az Isten” (Mt 1:23).
  • “Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18:20).
  • “És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig” (Mt 28:20).
  • “…mert az Úr, a te Istened maga vezérel majd téged, s nem marad el tőled, s nem hagy el téged… Az Úr, aki vezérel titeket, maga lesz veled: nem marad el tőled, s nem hagy el téged, ne félj és ne rettegj” (5Móz 31:6, 8, Zsid 13:5).

Soha ne engedjük, hogy az élet nehézségei eltávolítsanak minket Istentől. Tudatosan törekedjünk arra, hogy az ő jelenlétében éljünk, ne forduljunk el tőle, és engedjük neki, hogy a küzdelmeinkben mellettünk álljon.

3. Vonuljunk vissza!

Miután Illés eljutott a Hórebre, ott Istennel találkozott. Mi az Istennel való találkozást — főleg ha az éppen a Hóreben történik — úgy képzelnénk, mint a törvényadást: remeg a hegy, füstöl és villámlik, és Isten dicsősége mindent átható erővel jelenik meg. Ennek azonban épp az ellenkezője történt.

Illés meghívást kapott, hogy találkozzon az Istennel, találkozását pedig így örökítette meg a Szentírás: “És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az Úr nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott” (1Kir 19:11-12, RÚF).

Isten a megfáradt prófétának nem a maga mindent elsöprő hatalmával jelent meg, hanem szelíd és halk hangon. Isten szelíd és csendes szava csak akkor tud megnyugtatni minket, ha meghalljuk azt. Meghallani pedig csak akkor tudjuk, ha merünk visszavonulni minden elfoglaltságunkból annak érdekében, hogy Istennél elcsöndesedjünk és megpihenjünk. Mindaddig, amíg az élet forgatagában vagyunk, olyan átható erővel ront ránk a sok-sok inger, hogy azok elnyomják Isten hangját. Ha azonban egy időre minden más tevékenységet kizárunk (letesszük a telefont, bezárjuk az ajtót, behunyjuk a szemünket és fülünket stb.), akkor a belső szobánkban átélhetjük az Istennel való meghitt találkozás csodáját.

4. Kérjünk segítséget!

Illés nehéz feladatot kapott az Úrtól (1Kir 19:13-18), és közben pedig egyedül érezte magát. Így panaszkodik: “Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a seregek Istenéért, mert Izrael fiai elhagyták szövetségedet, lerontották oltáraidat, prófétáidat megölték karddal, egyedül én maradtam meg, s most nekem is életemre törnek, hogy elvegyék” (1Kir 19:14). Isten pedig ezt válaszolja neki: “Elizeust… kend fel prófétává a te helyedbe” (1Kir 19:16). Elizeus pedig készségesen vállalta új szerepkörét: “…felkelt, elment, s követte Illést, s a szolgája lett” (1Kir 19:21).

Amikor azt érezzük, hogy elsodornak minket az élet nehézségei, merjünk segítséget kérni! Nem kell egyedül cipelnünk a terheinket (Gal 6:2), hiszen ha megosztjuk azokat másokkal, könnyebbé válnak. Amikor pedig valaki elmondja nekünk élete aktuális nehézségét, hallgassuk meg. Törekedjünk arra, hogy megértsük őt, együtt érezzünk vele, mellette álljunk. Talán nem tanácsra van szüksége, hanem meghallgatásra. Ne úgy segítsünk neki, ahogyan mi szeretnénk, hanem úgy, ahogyan arra neki szüksége van! Annál is inkább, mert magunk is kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor más segítségére fogunk szorulni.

Imádság

Istenem,
Súlyosak a terhek,
S túl nagyok a proglémák,
Melyek vállamat nyomják.
Én pedig úgy érzem,
Hogy összeroppanok alattuk.
Arra vágyom, Uram,
Hogy Nálad megpihenhessek,
Erőt meríthessek,
S Tőled segítséget kapjak.
Adj erőt, Istenem,
Hogy munkálkodhassak azért,
Ami a feladatom.
Adj bölcsességet, Istenem,
Hogy elengedhessem mindazt,
Amivel nem kell foglalkoznom.
S adj békességet, Istenem,
Hogy Benned nyugalmat találhassak,
S bátorságot meríthessek a folytatáshoz.
Ámen.

Reklámok

Ha elfáradtál… bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: gondolatok, spiritualitás

Hozzászólások lezárva.