Amikor elfogynak a szavak

“Szüntelenül imádkozzatok!” — így szól Pál apostol buzdítása (1Thessz 5:17). Szavai pedig azt sejtetik, hogy a keresztényeknek folyamatosan az imádság légkörében kellene élniük. Isten ugyanis folyamatos kapcsolatra vágyik velünk, nem éri be reggelenként azzal a néhány perccel, melyet kifejezetten a számára tudunk elkülöníteni. A szüntelen imádsággal kapcsolatban azonban felmerülhet egy komoly probléma: hogyan tegyünk eleget ennek a parancsnak, ha elfogynak ajkunkról a szavak?

Az apostol szavait — véleményem szerint — nem arra kell értenünk, hogy megállás nélkül egy monológot mondjunk Istennek. Amikor Jézusról azt olvassuk, hogy az egész éjszakát imádságban töltötte, akkor sem hiszem, hogy az egy megállás nélküli szóáradat lett volna Jézus ajkairól (Lk 6:12).

Az imádság nem más, mint a szívünk és lelkünk vágyakozása Isten felé. Amint a gyertya lángja folyton fölfelé törekszik, úgy kell kialakítani a lelkünkben azt a vágyat Isten iránt, amely mindig felé irányul, mindig vele akar foglalkozni, mindig rá akar fókuszálni. Amikor pedig elfogynak ajkainkról a szavak, akkor sok egyéb módon is lehetőségünk van arra, hogy a szüntelen imádság parancsának eleget tegyünk. A következő szempontok némelyike talán segíthet személyes imaéletünk gazdagításában:

1. Zsoltárok. A zsoltárok könyvében rendelkezésünkre áll 150 gyönyörű imádság, amely az élet minden helyzetében, minden érzelmi állapot közepette alkalmas arra, hogy megszólítsuk Istent. Ha épp azt érezzük, hogy nincs mit mondanunk Istennek, olvassunk el egy-egy zsoltárt (vagy akár többet is). Miközben olvassuk, tegyük azokat saját imádságunkká, és engedjük, hogy a gondolatainkat Istenre tereljék. A legtöbb zsoltár hossza épp ideális ahhoz, hogy munka közben egy kávészünet alkalmával elolvassuk…

2. Énekek. Rengeteg valóban jó és énekelhető dicsőítő ének van, melyek Istenre irányítják a figyelmünket. Én leginkább azokat szeretem, amelyek rövidek, könnyen megjegyezhetők, és alkalmasak arra, hogy egymás után többször elénekelve valóban elmélyítsék a szeretetem Isten felé. Saját tapasztalatom: erre a Taizé-i énekek kiválóan alkalmasak. Egy-két sorból állnak, és bármilyen tevékenység végzése közben lehet őket énekelni, dúdolni. Az egyik kedvencem szövege ez: Te vagy a fény a szívemben Jézus, add, hogy ne szólhasson bennem a sötét! Te vagy a fény a szívemben Jézus, Krisztus, jöjj, Te vezess utamon!

3. Rövid fohászok/igék. Amikor túl elfoglaltak vagyunk, vagy a körülmények épp nem alkalmasak arra, hogy hosszas közbenjáró imákba fogjunk, még mindig lehetőségünk van röpimákat elmondani. Olyan rövid fohászokra gondolok, melyek mindössze néhány szavasak, mégis mély tartalommal bírnak, és Istenhez vezetnek el minket. Én nap közben, amikor csak szabad időm van, a Jézus-imát szoktam mondani: Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön. Összekapcsoltam e szavakat a légzésemmel, és minden belégzésnél erre gondolok: Uram, Jézus Krisztus… És ez olyan, mintha minden lélegzetvételemmel Krisztust fogadnám magamba újra és újra és újra és újra. Kilégzésnél pedig erre gondolok: …könyörülj rajtam. Ezzel minden lélegzetemnél megvallom, hogy az ő kegyelmére van szükségem. De elmondhatunk magunkban akár saját röpimát is, melyet időről időre elismételhetünk, vagy egy igeverset, mely a reggeli csendességünk során érintett meg minket.

4. Imádság a Lélekkel. A Szentlélek egyik kegyelmi ajándéka a nyelveken való ima. Tudom, ezen a ponton olyan területre tévedtem, amely vitákra ad okot az egyházban. Itt és most csak egyetlen dolgot szeretnék kiemelni. Aki ezt az ajándékot megkapta Istentől, az akkor is tud a Szentlélek által ihletett nyelven és szavakkal imádkozni, amikor saját szavai elfogytak.

5. Szemlélődés. A szüntelen imádság további módja az, ha a napunkban tudatosan vagyunk jelen, és végig észben tartjuk, hogy az Úr velünk van. Gondolatban párbeszédet folytathatunk vele. Elmondhatjuk neki, hogy mit tervezünk a következő egy órában elvégezni, vagy megköszönhetjük neki, ha egy munkafolyamat végére értünk. Megoszthatjuk vele örömeinket, félelmeinket, segítséget kérhetünk tőle. Olyan, mintha az egész napunkat mellette töltenénk, és bevonnánk őt minden tevékenységünkbe.

Sokféle mód létezik arra, hogy a lelkünket Istenhez emeljük. A fentiek csak ízelítőt akarnak adni abból, ahogyan elindulhatunk. A lényeg az, hogy az életünk gazdagabbá válik, ha igyekszünk megragadni a szüntelen imádság kegyelmét.

Reklámok

Amikor elfogynak a szavak bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: spiritualitás

Hozzászólások lezárva.