Hétköznapi bizonyságtétel

A Szentlélek egyik ajándéka az evangelizálás, mely némelyeknek adatik: “Ő tett egyeseket… evangélistává…” (Ef 4:11). A Szentlélektől kapott karizmával számos nagy evangélista végezte és végzi is a szolgálatát sokakat Istenhez vezetve. Azonban akár kaptunk erre külön ajándékot, akár nem, a Jézusról való bizonyságtétel mindannyiunk feladata. Ez nem megy mindig könnyen, ezért érdemes átgondolnunk, mi segíthet minket e feladat betöltésében.

Kép: brandxco.com

1. Fogadd el hivatásodat! 

Az első szempont, amit érdemes átgondolni: a bizonyságtétel igenis a te feladatod! Bár lehet, hogy nem evangélistának hívott el az Úr téged az egyház építésére, a feladatod az, hogy só és világosság légy a világban, és mások figyelmét Istenre irányítsd (Mt 5:13-16). Feladatunkat Péter apostol így fogalmazza meg: “Mindenkor legyetek készen arra, hogy válaszolni tudjatok mindenkinek, aki a bennetek lévő reménység okát kérdezi tőletek” (1Pt 3:15). Isten megbízik bennünk, emberekben. Az evangéliumot ránk bízta, és azt várja, hogy mi osszuk azt meg másokkal. Kiváltság és megtiszteltetés, hogy a Szentlélek munkatársai lehetünk a világ evangelizációjában (Jn 16:8-11). Tekintsünk úgy a bizonyságtétel lehetőségére, mint amely nekünk is adott, és ne hárítsuk el magunktól a felelősséget.

2. Imádkozz!

Az előző pont alapján természetesen a kiindulási problémát még nem oldottuk meg. Csak azt ismertük el, hogy a mi feladatunk a Jézusról szóló bizonyságtétel. De e tény elfogadásától még nem lett könnyebb a gyakorlatban elképzelnünk magunkat a tanúságtevő szerepében. Itt kell megemlítenünk az imádság szerepét, mely több területen is hat:

  1. Imádkozzunk saját magunkért, hogy Isten adjon nekünk bátorságot és készséges szívet; tegyen képessé minket arra, hogy a lehetőségeket ki tudjuk használni, és megosszuk másokkal az evangélium üzenetét. Ha ezért rendszeresen (minden nap!) imádkozunk, érezni fogjuk, amint a szívünkben kiformálódik a vágy, és eltölt minket a bátorság is.
  2. Imádkozzunk lehetőségért. Én is azok közé tartozom, akiknek nem megy könnyen a bizonyságtétel. Azonban elkezdtem azért imádkozni, hogy Isten teremtsen körülöttem olyan helyzeteket, melyekben beszélhetek róla, mások figyelmét rá irányíthatom. Lehet, hogy nem lett több lehetőségem, mint előtte volt, de az ima hatására elkezdtem felismerni a helyzeteket, ahol Jézus tanúságtevője lehetek.
  3. Imádkozzunk másokért. Talán vannak olyan ismerőseink és rokonaink, akikkel szeretnénk megosztani az evangéliumot, de ők nem nyitottak rá. Ilyenkor könnyű lenne lemondani róluk. Azonban még ekkor is marad egy fontos fegyver a kezünkben. Ha az ismerősünknek nem beszélhetünk Istenről, Istennek beszélhetünk az ismerősünkről. Imádkozzunk érte, és kérjük Istent, hogy lágyítsa meg a szívét.

3. Légy te magad bizonyság! 

Számomra fontos felismerés volt, hogy a bizonyságtétel nem valami, amit csinálni kell. A tanúságtétel esetében inkább egy életmódról beszélhetünk, melyet mások látnak, cselekedeteinkben felismernek, szavainkból kihallanak. A világtörténelem az eddigiekben sok olyan keresztényt ismert meg, akik csak beszéltek a hitükről, ám azzal ellentétesen éltek. Most inkább olyan hívőkre van szükség, akik kevesebbet beszélnek, de hitelesebben élnek.

A lényeg: ragaszkodj Jézushoz! Minden döntésedet, a fontossági sorrendedet, az időbeosztásodat ő határozza meg. Ha életed az ő imádatáról szól, ez látható lesz mások számára is. Nem kell erőlködnöd, hogy milyen jó cselekedeteket mutass fel a világban. Egyszerűen csak élj Jézusért, és máris bizonyság leszel mások szemében. Jézus imádatából ugyanis természetes módon fakad a megváltozott élet, melynek híre van.

4. Tudatosan formáld a környezeted!

Segítség lehet az is, ha körülveszed magad a bizonyságtétel légkörével. Nem ciki felvenni egy keresztény pólót vagy karkötőt. Nem ciki halacskát tenni az autónk hátuljára. Nem ciki megosztani valamilyen keresztény tartalmat a közösségi oldalakon. Nem ciki keresztény zenét hallgatni, keresztény könyvet (vagy akár a Bibliát) olvasni nyilvános helyen. Nem ciki az igés kártya, kereszt, vagy más jelkép, szimbólum, kép, ikon az íróasztalunkon. Ezek az eszközök megteremthetik körülöttünk a bizonyságtétel légkörét. Először is emlékeztetnek minket a hivatásunkra. Másodszor másokban is kérdéseket vethetnek fel és elindíthatnak egy tartalmas beszélgetést.

Az otthonunkban, közvetlenül a bejárati ajtóval szemben egy képkeretben ez az ige szerepel: “Én és az én házam népe az Úrnak szolgálunk” (Józs 24:15). Lehet, hogy a postással, a szomszéddal vagy az adománygyűjtővel nem tudunk Jézusról beszélni, de a feliratot látja, és talán elgondolkodik rajta.

5. Ajándékozz meg másokat!

Az év folyamán sok lehetőségünk van arra, hogy másoknak ajándékot vásároljunk (névnap, születésnap, karácsony, évfordulók stb.). Minden egyes ilyen alkalom lehetőség a bizonyságtételre is. Nem kell mindenkinek mindig keresztény ajándékokat adni. De miért ne próbálnád meg, hogy egyszer valakinek egy szép Szentírást ajándékozol egy személyre szóló bejegyzéssel (pl.: Az én életem megváltoztatta az, amit ebben olvastam. Kívánom, hogy te is áldást találj benne!).

6. Ismerd a határokat!

Azzal kezdtük, hogy el kell fogadnunk a felelősségünket: a bizonyságtétel igenis a mi feladatunk. Most pedig azzal fejezzük be, hogy elismerjük: vannak korlátaink és határaink a szolgálatunkban. Nem a mi feladatunk, hogy másokat “megtérítsünk”. A mi feladatunk az, hogy Istenről beszéljünk szavakkal és szavak nélkül egyaránt. Szolgálatunk sikere nem attól függ, hogy hányan térnek meg körülöttünk, hanem attól, hogy mások figyelmét sikerült-e felhívnunk Istenre. Ha így tekintünk a saját missziónkra, akkor fel fogunk szabadulni a teljesítménykényszer alól, és megélhetjük a bizonyságtétel örömét és szabadságát.

A fentiekkel csupán ízelítőt szerettem volna adni abból, ahogyan én a bizonyságtételről gondolkodom, és ahogy azt a hétköznapokban meg tudom élni. Neked mi a stratégiád, mik a gyakorlati ötleteid?

 

Hétköznapi bizonyságtétel bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.