szociális személyiség

“A barátom, Jared nemrégiben beszélt nekem egy barátjáról, aki a coloradoi Aspenben dolgozik egy étteremben. A barátja a korábbi elnök, Bill Clinton rajongója, aki két alkalommal látogatott el az étterembe, ahol dolgozik. Azt mondta, hogy az első alkalommal, amikor bejött, elbeszélgettek egy sör mellett; az elnök csendben ült, és hallgatta a pincér által elmondott történeteket arról, hogy milyen azon a környéken lakni, és egy étteremben dolgozni. Kb. egy évvel később az elnök ismét ellátogatott Aspenbe, és bement ugyanabba az étterembe, ahol odament a pincérhez, és a nevén szólította. A világ egyik leghatalmasabb embere egy év távlatából is visszaemlékezett egy pincér nevére. (…) Nem tudjuk, hogy Clinton elnök tényleg kedveli-e az embereket, vagy az önzetlensége politikai célú.

Krisztus talán legbátorítóbb személyiségjegye az, hogy szerette az embereket. Ha valaki azt mondaná, hogy indítsak egy vallási mozgalmat, leülnék, és írnék egy könyvet, ahogy Mohamed vagy Joseph Smith tette. Ez tűnne a legésszerűbb módnak arra, hogy új gondolatokat adjunk tovább. Azonban a tekercsekre való írás egyáltalán nem olyasmi volt, ami Jézust érdekelte. Inkább barátokat gyűjtött magának, és hagyta, hogy ők írjanak róla, beszéljenek róla, és bizonyságot tegyenek róla. Minden egyes evangélium egy olyan Krisztust jelenít meg, aki együtt evett az emberekkel, együtt utazott az emberekkel és együtt dolgozott az emberekkel. Elképzelni sem tudom, hogyan tehette volna ezt anélkül, hogy valóban szerette volna az embereket és törődött volna velük. Jézus felépített egy hit-rendszert teljesen a kapcsolatokra alapozva, lemondva a marketing törekvésekről és a pörgésről.

Ezen túl az egyik Krisztussal szembeni kritika az volt, hogy a pogányok barátja volt. Nem az, hogy együtt töltötte az idejét velük, hanem hogy a barátjuk volt.

Nagy bátorítást jelent nekem az, hogy Jézus szeretne engem, ha szemtől szemben találkoznánk. Nyilván voltak olyan emberek, akiket Jézus nem kedvelt, de azok az emberek arrogánsak voltak, megkérdőjelezték az istenségét, a saját egójukat reklámozták, és az erejüket azáltal, hogy az embereket felesleges vallási kötegekkel terhelték meg. De a legtöbb emberrel, főleg a periférián lévőkkel szemben Krisztus nagyfokú együttérzést mutatott. Úgy tűnik, azt akarta, hogy az emberek együtt legyenek, együtt éljenek, szeressék egymást és kapcsolatban legyenek. A János 17:21-23-ban Krisztus azért imádkozik, hogy mi, akik halljuk az evangéliumát a tanítványok munkája által, legyünk egyek, ahogyan ő és az Atya egyek.”

(Donald Miller: Searching for God knows what, Thomas Nelson Publishing, 2004. pp. 126-128.)