Időnként szembesülök azzal, ahogyan olyan szélsőséges közösségek, mint Jehova Tanúi, az unitáriusok vagy a krisztadelfiánusok félre értik, és rosszul magyarázzák a Szentháromság témáját. Jehova Tanúi például hosszú éveken keresztül érveltek valami ellen, amit nem is értettek (összekeverték a háromság-tant a modalizmussal vagy a triteizmussal). Más esetekben keresztényektől is hallottam már olyan megjegyzéseket, melyek a Szentháromság témájának jelentőségét lekicsinylik. Ebben a bejegyzésben nem célom az, hogy érveket sorakoztassak fel a háromság-tan biblikus volta mellett. Inkább néhány igehelyre szeretném a figyelmet felhívni, melyek engem ámulatba ejtenek Isten csodás személyével kapcsolatban.
Az evangélium
Pál apostol az 1Kor 2:1-5-ben beszél az evangéliumról, és arról, hogy ő hogyan képviselte azt a korinthusi gyülekezetben. John Stott az Egy az Úr, egy a hit című könyvében elemzi ezt a textust “A Szentháromság evangéliuma” című fejezetben (pp. 32-38.) Azért találó a cím, amit Stott választott, mert Pál apostol az evangélium eredetével, tartalmával és hatásával kapcsolatban nem kevesebbet állít, mint hogy azok az Atyától, a Fiútól és a Szentlélektől származtathatók.
Az evangélium eredetével kapcsolatban Pál így fogalmaz: “Isten bizonyságtételét/titkát” (τὸ μυστήριον τοῦ θεοῦ). A birtokos szerkezet lehet alanyi vagy határozói, és a kifejezés jelentése ennek függvényében Isten bizonyságtétele, vagy pedig az Istenről szóló bizonyságtétel. Ez a különbség a lényegen nem változtat, ugyanis az evangélium forrása az Atya Isten. Vagy ahogyan John Stott fogalmaz: “Az evangélium Isten üzenete a világ számára” (p. 34.). Az evangélium tartalmáról ezt írja: “Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről” (1Kor 2:2, vö. 1Kor 1:23, 15:1-5). Az evangélium annyiban bír jelentős tartalommal, amennyiben Krisztusról, vagyis a Fiúról, mint megfeszített Megváltóról szól, aki fel is támadt a halálból. Semmi más nem lenne tartalmas üzenet, mint az, hogy Isten a Fiában testet öltött, és megváltotta az elveszett embereket. Végül pedig, ami az evangélium hathatósságát illeti, az nem emberi ékesszólásban vagy bölcsességben mutatkozik meg, hanem a ‘Lélek bizonyító erejében’ (1Kor 2:4). Maga a Szentlélek az, aki kijelenti az igazságot, és a világot meggyőzi a bűnről, az igazságról és az ítéletről (Jn 16:8-10). Maga az evangélium tehát csak akkor lehet valódi örömüzenet, ha mind a forrását, mind a tartalmát, mind pedig a hatékonyságát Istennek tulajdonítjuk. Bármelyik tényező is hiányzik, elvész az üzenet szépsége és életmentő jellege.
Itt merül fel a kérdés, hogy mennyire lehet valódi az az evangélium, melyet pl. Jehova Tanúi hirdetnek, akik sem Jézus, sem pedig a Szentlélek szerepét nem fogadják el…
A kiválasztás
Ugyancsak Pál apostol a szerzője az Ef 1:3-14-nek, mely a görögben egyetlen többszörösen összetett mondatot alkot. Az apostolt annyira magával ragadja Isten magasztalása, hogy megállás nélkül árad belőle a dicsőítés. Ráadásul olyan fennkölt stílusban, és olyan szépséges teológiai igazságokat érintve, mely ismét a Szentháromság csodájára irányítja az olvasó figyelmét.
Isten az ugyanis, akitől a lelki áldásaink, így a kiválasztásunk is származik. Még a világ nem is létezett, amikor már eldöntötte, hogy a fiaivá fogad bennünket. Ezt a tervét pedig a Fiú által érte el, “mert őbenne kiválasztott minket magának”. Eztán pedig eljegyzett minket pecsétjével, aki nem más, mint a Szentlélek. Pál rá úgy utal, mint aki az “örökségünk záloga” (ἀρραβὼν τῆς κληρονομίας ἡμῶν). A zálog kifejezésről Strong azt mondja, hogy olyan pénzösszeg, melyet előlegként adnak annak biztosítékául, hogy a teljes vételár ki lesz egyenlítve. És ha ilyen a foglaló (a Lélek gyümölcsöt terem az életünkben, és ajándékokat ad nekünk), akkor milyen lesz majd az örökségünk teljes birtokában lenni?!
Az újjászületés
A Tit 3:3-7 a kiválasztottak újjászületéséről beszél. Itt is azt látjuk, hogy Istentől, az Atyától származik a terv, az emberszeretet és a jóság, mely megmenti az embereket. Ezt a tervét pedig az Üdvözítő, vagyis Jézus Krisztus által valósítja meg, és részesít bennünket az újjászületés és megújulás fürdőjében, a Szentlélekben. Ez összecseng azzal, amiről Jézus Nikodémusnak beszélt: “…ha valaki nem születik víztől és Lélektől…” (Jn 3:5).
Isten számára az ember megváltása olyan fontos, hogy következetesen együttműködik az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ha bármelyik szereplővel problémánk van, és nem fogadjuk el a bibliai helyzetét, akkor az evangélium üzenete csorbul. Eljuthatunk oda, hogy befogadunk egy másik Jézust, másik lelket és más evangéliumot (2Kor 11:4). Számomra becsesebb ez a téma, minthogy szétboncolnám, szükségtelenül igékkel harcolnék, vagy bármi hasonlót tennék. Azt látom ugyanis a három szakaszban, hogy az Atya, a Fiú és a Lélek egysége annyira szoros a megváltás művében, hogy az az én üdvösségemet (is) eredményezte. Pálhoz hasonlóan belőlem is a hála és a dicsőítés tör fel, amikor a Biblia Istenében, Jahvéban felfedezem a szerető Atyát, a megváltó Fiút és a megszentelő Lelket.
infaustus 2.0 
Szerintem kissé ki van sarkítva ez. Kétlem, hogy a teológia okozza a megmentésünket, Márpedig a keresztények nagy többsége egy szemernyit nem konyít hozzá. A legtöbben azt se tudják mi fán terem a háromság, és kétlem, hogy az átlag hívő el tudná nekem magyarázni. Ha a szentháromság tan nélkül nincs üdvözülés, akkor szerintem a legtöbb kereszténynek esélye sincs rá.
Én se gondolom, hogy a teológia üdvözítene. Ismerem az álláspontod, és értem, miért írod ezt. De én pedig a másik részét mondanám most a történetnek: 2000 év kereszténysége azért egységesen nem tévedhet egy ilyen alapkérdésben. Ha valami nehezen érthető, attól még nem kell a kukába dobni.
Néhány éve eljött a gyülekezetünkbe valaki látogatóba — sose láttam még. Az elején elkezdett vitázni velem, hogy a háromság-tan mennyire hamis, és reméli, hogy mi nem hiszünk benne. De, hiszünk. De az hamis, és írásellenes stb., stb. Leállítottam, és elmondtam neki, hogy ő itt vendég, és tartsa tiszteletben a házigazdát. Felállt, és hazament. Ez a fajta harcos ellenállás rossz és veszélyes. És iskolapéldája annak, amit írtam. Valaki, aki a saját butasága miatt nem tud egy keresztény közösségben sem megmaradni (JT között se ment neki), annak a jelleme nem formálódik, és a Lélek sem tudja Krisztus képére formálni. Szomorú, hogy pont Isten személye volt az, ami ilyen indulatokat váltott ki belőle.
Nem arra gondoltam, hogy téved a kereszténység. Szerintem a tévedés lehetőségét egyébként sem zárhatja ki senki. Mert bár lehet, hogy sok dologban jól látja a helyzetet, de más területeken bizony mellényúl. De el kell ismerni, hogy a háromság kérdése ha nem is 2000 de 1800 év után sem teljesen letisztult. Mindig vannak kérdések, amik válaszra várnak.(Mint ahogy oly sok más kérdésben is) Mind ettől függetlenül én is háromság párti lettem, ám sok kérdésem van, amit nem válaszolt még meg senki. Persze nem is fog, mert hiába a jó válasz, ha én még nem értem meg rá. Egyébként teljesen igazad van az elmesélt történettel. Ha valaki az ellenséget látja másokban, csupán mert valamit nem úgy ért, akkor valóban olyan jellemhibákkal rendelkezik, amelynek köszönhetően önmagát zárja ki a közösségből. Az általad említett valakinek sem a háromsággal volt igazán baja, hanem önmagával.
Az a helyzet, hogy a Biblia nem használja a szót, hogy Szentháromság. Az viszont szerintem is egyértelműen benne van hogy az Atya, Jézus és a Szentlélek is Isten és mindhárom személy is.
A baj akkor van amikor a Szentháromság szóból bálványt csinálnak, és aki nem használja ezt a szót, azt kiközösítik.
Isten 1. A baj az emberekben valojaban ott kezdodik, amikor a Szentiras ezt a szep szot tobb szemszogbol hasznalja es ok ezt nem tudjak megfeleloen elkonyvelni.
Egy masik jelentos ok a keresztyen idok elotti pogany vallasos okokseg amely kesobb atitatta a teologiai korok gondolatvilagat Istenrol. Mar az ie 5 szazadtol visszamenoleg, a gorog (pogany) filozofiai korok elitjei azon faradoztak, hogy valamilyen modon rendszerezzek a pogany vilag hatalmas istensegbazisat es az istenek lakohelyet az Olimposz hegyerol az egekbe helyezzek… Ez okbol az eget harom reszre osztottak: elso eg, masodik eg es harmadik eg. Azutan jott a kapcsolatok kigondolasa az egek kozott. Innentol fogva mar csak egy lepes lett az istenek atnevezeseig es tomoriteseig: Monad, Diad, Vilag Lelke. A regi idok Zeusznak nevezett foistene az atnevezett Monad lett, kesobb pedig a Szentirasban szereplo Atyaval azonositottak. A Diad lett a Fiu. A Vilag Lelke pedig a Szentlelek.
Tovabbi betekintest nyerhettek “Az egyhaz doktoranak” nevezett Cyrill patriakatol: Tiz konyv a hitehagzott Julianusz ellen
lenyegtelen, figyelmedbe szeretném ajánlani egy nem éppen szokványos írásomat a szentháromságról:
http://barathendre.wordpress.com/2012/01/07/gondolatok-a-szentharomsagrol-keresztenyeknek/
Koszonom. Kevesbe tudott dolog, hogy az arianus-partiak sokat hozzajarultak a pogany haromsagtan atkeresztelesehez. Tulajdonkeppen egy keresztyen szavakba oltoztetett pogany haromsagtan-vita resze zajlott Nikeanal, a Monad es a Diad kozotti kapcsolatrol… Sokat lehetne irni a temaban. Es lenyeges atlepni, tulolvasni “Nikean”, hiszen a “A tortenelmet a gyoztesek irjak”. Erdekes az is ahogyan a gyoztesek legyozottek lesznek es aztan ujra felulkerekednek, ugyanazokat a politikai manovereket alkalmazva, mint ellenfeleik. En felek, hogy ebben a vallaspolitikai csataban senki sem nyert, mint ahogyan a bolcs kozmondas mondja “ket ellenfel kozott, a harmadik fel kerekedik felul”. Es ebben az esetben, a harmadik fel, nem mas mint Satan. Ha valoban gyozni akarunk, egyaltalan nem kellene reszt vennunk e csataban, egyik fel oldalan sem, meg akkor is ha mindket felnek igaza van bizonyos allitasokban. Eleg az amit a Biblia mond vagy nem mond, PERSZE figyelembe veve azt is, ahogyan a gyoztesek forditottak a Bibliat, azaz, ellenorizni, osszevetni a korai keziratok tanuvallomasat a korai szerzok idezeteivel, kommentarjaikkal, stb..
Lényegtelen,
(János, te vagy az?) A hivatkozás a pogány triádokra és hasonlókra nekem haszontalan információ. Az én hitem a Bibliából származik, és abban látom a keresztény háromság-tan levezetését (a kifejezés használata nélkül).
Lenyegtelen ki vagyok, maskulonben megmondanam. Ezek szerint te ugy veled, hogy mindez egy veletlen egybeeses? Cyrill patriaka nem igy gondolta. Szerinted tevedett?
http://www.tertullian.org/fathers/index.htm#Cyril_Against_Julian
Hogy őszinte legyek, nekem _lényegtelen_ Cirill és bárki más véleménye mindaddig, amíg a Bibliában én magam mást látok.
Cyrill patriaka tollabol:
1. “Mert Porphyrosz ezt mondja Platon tanitását bemutatva: Isten lénye három hipotézisből indul és ez: Az igen felmagasztalt és jó Isten, utána a második a Teremtő, és a harmadik a világ Szelleme (…)
2. És mégis, ők is, a TANULT POGÁNYOK (kiemelés tőlem) elfogadják és felteszik a kezdettől fogva való három hipotézist, ők is valják, hogy az Isten lényének illendő egészen három hipotézisig lennie és néha ugy is mutatják Háromságnak nevezve, ezáltal egyetértésben lévén a keresztyének tanitásaival. (…) Mi azonban, meg fogjuk találni, hogy megtalálható a hellén pogány tanultaknál a Szent Háromság beavatott ismerete. Mert ŐK MONDJÁK (kiemelés tőlem), hogy ezek az istenségek nagyon közel álnak egymáshoz, és semmi sem ékelődik be közöttük, egyesültek lévén egyik a másikkal (…).
3. Végezetül a pogány filozófust, Numeriuszt idézve, a “Szent” irja: “Isten aki első saját önmagában, egyszerű azon tény által, hogy Ő sohasem elválasztható, birtokolva lévén saját Magától. Azután az aki a második Isten és a harmadik egyetlen…”
A három idézet Szent Khirilosz: Tiz könyv a hitehagyott Iuliánusz ellen (román forditásban), Anasztászia Kiadó Bukarest 2000, pp 64, 422, 424, 426. A szemlét (tallózást) Zakariás Bika pünkösditsta prédikátor és tanitó tette közzé gyülekezete lapjában, illetve rádiómüsórában, amely igen (elle) felhevitette a hagyományossag vedoit…
Sajnos es mondom SAJNOS, ez a dolog (azaz a teologiai regeszet) nem hogy tisztazna a dolgokat, de meg ferditette teszi… Rengetegen valnak meg a Szentharomsag tanatol, hogy a modalizmust kepviseljek.
Ezek az idézetek semmitmondóak a Biblia mellett.
Szamomra nem. Semmilyen bibliai idezetunk nincs amely a szentharomsag dogmat olyan vilagosan megfogalmazna, mint ahogyan ez meg van fogalmazava a fenti idezetekben es az egyhazi katekban. Az 1Janos 5:7 hianyzik az okori Bibliakbol (Vaticanus, Sinaiticus, Alexandrinus). Osszevetve a mai Bibliankal, a Vaticanus 2877 szoval kevesebbet tartalmaz az Evangeliumokban, a Sinaiticus pedig 3455 szoval tartalmaz kevesebbet ugyancsak ott. Es nem csupan a szohiannyal talalkozunk, hanem a szocserevel is, ami neha teves dogmai alapot es allasfoglalo erzelmet kelt a gyanutlan es oszinte mai Biblia olvasokban.
Lenyegbetoro szocsere pelda
Karoli szerint (persze nem o tette, hanem mar valaki o elotte, o csupan atvett egy meglevo szocseret)
“Simon Peter, Jezus Krisztusnak szolgaja es apostola azoknak a kik velunk egyenlo draga hitet nyertek a mi Istenunknek es megtartonknak Jezus Krisztusnak igazsagaban.”
A Sinaiticus szerint (325-340)
“Simon Peter, Jezus Krisztusnak szolgaja es apostola azoknak a kik velunk egyenlo draga hitet nyertek a mi Urunk (“Kurios” roviditese nomina sacra alakban) es megtartonknak Jezus Krisztusnak igazsagaban.”
A Sinaitucusban szereplo valtozat megtalalhato a Nag Hammadiban (Egyiptom) talalt sahidi-kopt Uj Testamentumban. Ez pedig a masodik szazad vege es a harmadik szazad eleje koze teheto. Az Arami UT valtozat ugyancsak ezt az alakot adja vissza, es igy idezik a korai keresztyen szerzok nemelyike is. Szamomra ez is sokat mond, espedig azt, hogy szandekos szocserek tortenetek arra fel, hogy a szentharomsag dogmat legyen mivel tamogatni.
Kedves Lényegtelen!
Ha igaz az, hogy szándékosan meghamisították a Bibliát, és betoldottak, szavakat cseréltek fel annak érdekében, hogy félrevezessék az embereket, akkor több kérdés is felmerül.
1. Hol volt az a Mindenható Isten, aki megigérte, hogy megőrzi a Szavát? Vagy mégsem mindenható? Hiszen nem tudta meg akadályozni a hamisítást, és emiatt az emberek nem azt hiszik amit kéne.
2. Ha Isten engedte, hogy meghamisítsák a Bibliát betoldásokkal, szócserékkel, akkor a mai egyszerű keresztény felelősségre vonható-e azért, mert abban hisz, amit a Bibliában olvas? Ha pedig nem felelősségre vonható, akkor minek foglalkozunk a kérdéssel?
3. Ha Isten felelősségre von engem azért, mert az ő hibájából, vagy gyengeségének köszönhetően téves tanításban hiszek, akkor az nem a szeretet Istene, és nem vagyok hajlandó közösséget vállalni vele.
Szóval szerintem át kéne gondolnod Isten és a Biblia kapcsolatát, mert hamar vakvágányra futsz
Kedves Sefatias,
1. Isten megorizte a szavat, maskulonben sosem tudtunk volna a betoldasokrol, ollozasokrol (!)
2. Igen, minden ember felelos, minden tetteert. Felelosegre leszunk vonva minden tettunkert… hiszekenysegunkert, figyelmetlensegunkert… stb. stb. stb.
3. Az Isten csodallatosan mukodik, mint az enek mondja. Az udvosseg nem azoke akik futnak, sem azoke akik erolkodnek, hanem azoke akiken a Joisten konyorul.
Hala Istennek, nagy a bizalmam iranta es igeje irant. 1991 ota. Mindaz amit megtudtam, bibliai szovegbuvarkodast bongeszve, nem hogy nem taszitott el a Bibliatol, hanem meg jobban megszeretette. Sok titok feltarult es nem a karomra. Senki sem ismeri Istent, akinek nincs megadva kegyelem altal. Ezert ugy kell elni, hogy kegyelmet talalhassunk.
A baptista Udvarnoki András Népszerű Teológia című munkája kimutatja: „Ez a tan a görög bölcselet alkalmazása által jött létre az Atya és Fiú közötti viszony meghatározása céljából. Meg akarták a viszonyt határozni és alakilag mindenkorra megállapítani. Ami azonban nehézségekbe ütközött, mert az egyáltalán nehéz dolog.
„Ebből a nehéz dologból keletkezett aztán a II. és III. század teológiája – mint a hellén szellem nagy és utolsó terméke.” A hívők gyülekezete mindaddig nem hasonlít az apostoli gyülekezetekhez, míg a hellén szellem e nagy eredményétől el nem fordul és az Isten szellemének létrehozatalához, mely az apostolokban volt, vissza nem tér…
A háromság dogmájában tudva tért el az egyház az apostolok tudományától. Azt tette, amitől János ap. oly komoly szándékkal intett: Aki félrelép és nem marad meg Krisztus tudománya mellett, Istene annak egynek sincs. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé”. (Ján. II. lev. 9. v.)
Csak az apostolok társaságában van társaságunk az Atyával és a Fiúval, (Ján.I.lev.1:3.) Mert az apostolok voltak az Úrtól kirendelt hirdetői és magyarázói az evangéliumnak. Senkinek sincs jogában más hittételeket felállítani, azonkívül melyeket az apostolok felállítottak s az apostolok nem ismernek háromságot. Senki sincs felhatalmazva Istennek olyan nevet adni, amilyent ő ki nem jelentett. Ő pedig soha nem nevezte magát háromságnak.” (NÉPSZERŰ TEOLÓGIA – Udvarnoki András – Kiadja: A MAGYARORSZÁGI BAPTISTA GYÜLEKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK IRODALMI BIZOTTSÁGA – BUDAPEST, 1921. Szentháromság)