A Biblia világosan tanítja a démonok létezését, az eredetükkel kapcsolatban azonban nem közöl világos magyarázatot. Épp ezért több elképzelés is napvilágot látott arra vonatkozóan, hogy honnan is származnak. Az Újszövetségben a δαίμων (daimón) kifejezés és az ebből képzett alakok a “tanít” kifejezésre vezethetők vissza; ez jelzi, hogy a megszállt embert a démonok olyan dolgokra képesek késztetni vagy “tanítani”, amit magától nem tenne (pl. tűzbe veti magát, természetfölötti ismerettel rendelkezik bizonyos kérdésekben stb.).
A Biblia többször is megerősíti, hogy léteznek démonok, hiszen Jézus szolgálatának szerves része volt a démonok által megszállt emberek megszabadítása (pl. Mt 12:22-29, 15:22-28). De ugyanígy megjelennek az apostoli levelekben (1Kor 10:20-21, Jak 2:19) és a Jelenések könyvében (Jel 9:20). A létezésüket tehát nem érdemes vitatni, az viszont érdekes kérdés, hogy honnan származnak, kik ők. Az alábbiak a legelterjedtebb értelmezések.
1. A halottak lelkei. Véleményem szerint ez az elképzelés az, mely a legkevesebb bibliai alappal rendelkezik. Nagyapám ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: “A halottaktól nem kell félni, nem jönnek vissza közénk. A jók azért nem, mert olyan helyen vannak, ahonnan nem akarnak, a rosszak pedig azért, mert ahol ők vannak, onnan pedig nem engedik őket.” Teológiailag nem teljesen megalapozott magyarázat, de azért van benne valami. A Lk 16. fejezetében a Lázárról és a gazdag emberről szóló példázat szintén ezt erősíti meg. Ezért a halottak lelkei a halál után már nem képesek kommunikálni az emberekkel, sem használni, sem ártani. A médiumok a történelem folyamán és napjainkban is a halottak helyett démonokkal kerülnek kapcsolatba, akik másnak adják ki magukat (leszámítva azokat a médiumokat, akik nyilvánvaló csalók).
2. Bukott angyalok. Ryrie ezen értelmezés mellett teszi le a voksát, azaz démonok alatt azokat a lényeket érti, akik Sátán bukásakor vele együtt fellázadtak. Érvei a következők: (1) A Sátán név egyik jelentése a “démonok fejedelme”, és mivel Sátán egy bukott angyal, akik fölött fejedelemként uralkodik, azoknak is bukott angyaloknak kell lenniük. Ez az érv azonban nem állja meg a helyét, mert a Biblia szerint Sátán e világ fejedelme is, és az engedetlenség fiaiban, tehát emberekben is munkálkodik, és uralkodik fölöttük. Ezért nem szükségszerű, hogy a démonok angyalok legyenek. (2) Sátán seregét “fejedelemségek és hatalmasságok” alkotják, mely kifejezéssel az angyalok között is találkozunk, tehát a démonok bukott angyalok. Ez azonban megint nem állja meg a helyét, mert emberi uralkodókra is alkalmazza a Biblia a fejedelem és hatalom szavakat. (3) A démonokra több helyen is úgy utal a Biblia, mint szellemekre, ami az angyali lények szférájához köti őket, semmint az emberekéhez. Való igaz, hogy az angyalok szolgáló “szellemek” (gr. pneuma, Zsid 1:14), de az elhunyt emberekre is alkalmazza a Szentírás ezt a kifejezést (Ézs 26:19, Zsid 12:22-24), sőt még a halott állatokra is (Préd 3:21). Bár elképzelhető, hogy a démonok valóban a bukott angyalok, de Ryrie érvei e téren nem túl meggyőzők (vö. C. C. Ryrie: Teológiai alapismeretek, KIA, Bp. 1996. pp. 203-204.).
3. Hibrid lények lelkei. E nézet szerint a démonok származása az özönvízig vezethető vissza. Akkor a a földi nőket megkívánt angyalok (az “istenfiak”) lejöttek, testet öltöttek, paráználkodtak a nőkkel (tkp. fajtalankodás), és ebből a természetellenes nemi kapcsolatból óriások születtek. Ők félig emberek, félig pedig természetfeletti lények voltak, a haláluk után pedig a lelkük tovább élt és kereste az e világgal való kapcsolatot. Mivel már életükben is gonoszak voltak, nem csoda, ha haláluk után is azok maradtak. Itt több kérdést is tisztázni kell: (1) Az istenfiak kifejezés az angyalokra vonatkozik. Bár vannak, akik másként értelmezik, az Ószövetség kizárólagosan angyalokra utal ezzel a kifejezéssel. (2) A házasságukból pedig valóban emberfeletti erővel és gonoszsággal rendelkező hibrid lények születtek. Ezt az értelmezést erősítik meg a Biblián kívüli források is (pl. Énók 6:1-7, 8:1-4, Jubileumok 5:1-3), ill. Júdás apostol is (Júd 6-7). Az Énók könyve, valamint a Jubileumok könyve azt az értelmezést is megerősíti, miszerint a démonok ezen hibrid lények lelkei:
“És mostantól az óriások, akik a hús és a szellem keveredéséből jöttek létre, gonosz szellemeknek lesznek ők nevezve a földön, és a föld lesz az ő lakhelyük. Gonosz szellemek hagyták el a testeiket; mert születésük emberi, és elsődleges eredetük pedig a mennyek szent őrngyalaitól van; gonosz szellemek lesznek ők a földön, és gonosz szellemeknek lesznek nevezve. Mert a mennyek szellemeinek a mennyekben lesz a lakhelyük, de a földön létrejött szellemeknek, akik a földön születtek meg, azoknak a földön lesz a lakhelyük is. És az óriásoktól jött lelkek gyötrik, elnyomják, pusztítják, támadják és a rombolás munkáival sújtják a földet, és bajokat okoznak azon: bár élelmet nem esznek, mégis éhesek és szomjasak és sérelmeket okoznak. És ezek a lelkek felkerekednek az emberek gyermekei ellen és az asszonyok ellen, mert ők maguk is azoktól származnak” (Én 15:8-12). “Attól a naptól fogva, amikor az óriások le lesznek gyilkolva és el lesznek pusztítva, és halállal halnak, a testeiket elhagyó szellemek megindulnak majd és pusztítani fognak, anélkül, hogy ítéletben részesülnének — és így pusztítanak majd egészen a nagy ítélet eljövetelének beteljesedéséig, amelyben maga a kor is beteljesedik, az őrzőangyalok és az istentelenek felett, igen, mindennek beteljesedése eléri őket teljesen” (Én 16:1, vö. Jub 10:1-11).
Hozzám ezen utóbbi értelmezés áll legközelebb. Úgy érzem, ez valamelyest magyarázattal szolgál arra a kérdésre is, hogy miért keresnek száraz, víztelen helyeket a démonok (Mt 12:43, Lk 11:24), hiszen éppen az özönvíz pusztította el a testüket. Másrészt az is érdekes, ahogyan a Jak 2:19 fogalmaz, miszerint a démonok hisznek Istenben. Ha bukott angyalokról lenne szó, akkor miért kellene hinniük benne? A Biblia teljesen világosan nem adja meg a választ a kiinduló kérdésre, de darabokat találunk, melyekből megpróbálhatunk egy képet összerakni.
infaustus 2.0 
@inf:”Másrészt az is érdekes, ahogyan a Jak 2:19 fogalmaz, miszerint a démonok hisznek Istenben.”
Abban hisznek, hogy 1 az Isten, nem abban,hogy van Isten.A hit látás alapján is létrejön és megmarad: pl- Tamás apostol kapcsán
Ettől függetlenül Júdás Énok könyvéből való idézése kapcsán én is az utolsó magyarázatra hajlok, ha már valamiféle eredetről kell képet kialakítani a démonok kapcsán.
“Abban hisznek, hogy 1 az Isten, nem abban,hogy van Isten.”
Az Isten egységében való hit nehezen működik az Isten létezésében való alaphit nélkül.
Egy az Isten, de nem létezik? Eléggé oximoron szagú. :)
Igaz. De én csak arra akartam ezzel utalni, hogy az ige nem általánosságban mondja, hogy hisznek Istenben(van Isten, akit nem ismernek),hanem konkrétan beszél(akit ismernek és tudnak róla, ahogy akár az bukott angyalok is). Abban hisznek, hogy egy az Isten( szentháromság kapcsán, akár a sok istenség és úr kapcsán). És ebből a hitből nem következik az, hogy sosem látták Istent. Mert a hit nem válik semmissé, nem szűnik meg, ha látták hiszen látás után is hisznek: Saul,Tamás megtérése
A Bibliában a hit és bizalom szavak – ahogy pl. a magyar nyelvben is – sokszor szinonímák. Egyértelmű hogy a démonok nem bíznak Istenben, de hisznek benne, valamilyen szinten tudják, hogy van. Igen, tudás és hit szót is majdnem egyként használtam itt.
Még pár évtized és majd ti is leszoktok a szavakba kapaszkodásról. :o)
Amúgy a démonokról, mint sok másról se nagyon ír a Biblia, érdekes téma, de valószínűleg nem túl lényeges. Én mindig úgy szoktam erről gondolkodni, hogy szerintem Isten direkt idegesíti a gonosz angyalokat és démonokat azzal, hogy nem nagyon beszél az embereknek róluk. Ezáltal is valahogy érzékelteti hogy “ennyik vagytok”.
Infaustus nem írtál a H. Gy. ill. Derek Prince nézetéről, akik azt vallják, hogy a teremtés előtti világ elpusztult lényeinek itt maradt szellemei. Ennek cáfolatába nem megyek most bele…