A kétosztály-elmélet

Jehova Tanúi igen érdekes szótériológiai (üdvösségtani) elmélettel álltak elő, amit azóta is terjesztenek. Az üdvözülőket (bár ők inkább azt mondják, hogy ‘akik megmentésben részesülnek’) két osztályra bontják: (1) a 144.000 mennyei reménységű felkent, akik Jézussal fognak uralkodni az eljövendő királyság égi részében — ők a “kicsiny nyáj”, valamint (2) a megszámlálhatatlan “nagy sokaság”, vagy a földi reménységűek, akik pedig a paradicsommá alakított földön fognak örökké élni, és élvezik a felülről jövő uralom áldásait. A 144.000 égi reménységűről így írnak:

“Ki ez a 144 000? János így felel erre a kérdésre: ‘Ezek követik a Bárányt, bárhová megy is. Ezeket az emberek közül vették meg zsengéül az Istennek és a Báránynak’ (Jelenések 14:1, 4). Igen, ők Jézus Krisztus hűséges követői, akiket külön arra jelöltek ki, hogy uralkodjanak vele az égben. Miután feltámadnak égi életre, Jézussal együtt ‘királyokként fognak uralkodni a föld felett’ (Jelenések 5:10). Az apostolok ideje óta Isten folyamatosan választ ki hűséges keresztényeket, hogy teljessé váljon a 144 000-es szám” (Mit tanít valójában a Biblia?, Watchtower Bible and Tract Society, Brooklyn, New York, p. 78.).

Egyszerűbben megfogalmazva tehát ezzel a helyzettel állunk szemben: Isten elkezdett az apostolok idejétől kezdve kiválasztani 144.000 hűséges keresztényt, akik közül mára már csak kb. 8-9.000 él, ezek mindegyike természetesen Jehova Tanúja. Ők azok, akik újjászülettek, akiket elpecsételt Isten a Szentlélekkel, akik uralkodni fognak vele, akiknek az Újszövetség íródott. 1935-ben viszont “felismerték”, hogy van egy másik osztály is, akik nem annyira hűségesek és odaszántak (bár mára már ilyen megkülönböztetéssel nem élnek), és akik nem a mennyben fognak majd élni, hanem a földön, ahogyan azt a Biblia is tanítja.

A probléma akkor merül fel, amikor megnézzük, hogy az üdvösségről mit tanít valójában a Biblia. A Jn 1:12-13 szerint aki hisz, az Isten gyermeke lett. A Róm 8:14-16 szerint pedig Isten gyermekei mind megkapták a Szentlelket. Újjászületni Jézus szerint nem csak a 144.000-nek kell, hanem mindenkinek, aki meg akarja látni Isten országát. Bárhogyan is képzeljük el a 144.000-et, annyi biztos, hogy ők zsenge, vagyis a megérett termés első része. A zsengével nem zárul még le a betakarítás, hanem utána következik a java.

Az apostolok arról beszélnek, hogy csak egyféle hit létezik, mely egyféle üdvösséget eredményez. Pál így fogalmazza ezt meg: “Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség” (Ef 4:4-5). Péter szavaival pedig: “Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által” (2Pt 1:1).

Mégis, miért jó az Őrtorony Társulatnak és a vezetőiknek ez a tan? Először is némi bibliai alapja valóban van. A Bibliát olvasva nehéz lenne igazolni azt a talán népszerű elképzelést, hogy a mennyben fogunk örökké élni. Inkább arról olvashatunk, hogy az újjáteremtett földön fogunk élni, és még Isten is közöttünk fog lakni (vö. Jel 21-22). A Szervezet ezzel a két osztályról szóló tannal létrehozott egy “papi” és egy “laikus” osztályt. A felkentek kiváltsága az, hogy Isten őket, és a Vezető Testületüket használja fel, hogy újabb és újabb kinyilatkoztatásokat közöljön a népével. Olyan fokú engedelmességgel tartoznak ezért az élet minden kérdésében a Vezető Testületnek a tagok, amelyről Az Őrtorony magazin egyik száma így írt:

“Így hát amikor lojálisan alávetjük magunkat a hű és bölcs rabszolgának [ez a felkentek, égi reménységűek másik neve a Mt 24:45-47 alapján] és a Vezető Testületének, akkor Krisztusnak, a rabszolga Urának vetjük alá magunkat” (Az Őrtorony, WTB&TS, 2007/04/01. p. 24.).

Sikerült kialakítaniuk egy olyan üdvtani rendszert, amellyel a tagok önként vetik alá magukat a vezetőik mindennemű utasításainak, mert azt gondolják, magának Jézusnak engedelmeskednek ezzel. Teszik ezt annál buzgóbban, minél inkább felismerik, hogy az Újszövetség teljes egészében “felkent”, újjászületett keresztényeknek szól. A Tanúk milliói pedig nem azok, ezért rászorulnak a kiváltságos maradék írásértelmezésére. Pontosan egy olyan papi osztályt alakítottak ki, amit más vallásokban annyira kritizálnak. Közben pedig figyelmen kívül hagyják azt, amit Péter minden kereszténynek tanít: “Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe…” (1Pt 2:9).