A keresztények időnként beleesnek abba a hibába, hogy a tökéletes gyülekezetet keresik, ahová járhatnak, amihez csatlakozhatnak. Abba azonban nem gondolnak bele, hogy az a gyülekezet egyből elveszítené tökéletességét, ha csatlakoznának hozzá. Mivel egyikünk sem tökéletes, miért várunk el egy gyülekezettől olyat, aminek mi sem felelünk meg? Természetesen vannak bibliailag tisztább és kevésbé tiszta gyülekezetek, olyanok, melyek a Szentíráshoz jobban, míg mások kevésbé tartják magukat. Lehetnek olyan tévtanítások is, amikkel valaki nem tud azonosulni. De mindig érdemes átgondolni, hogy milyen jelentőségük van ezeknek a kérdéseknek.
Ha a keresztény hit alapigazságairól van szó, akkor ott tartanunk kell magunkat a bibliai mércéhez. De ha másodlagos kérdésekről van szó (pl. a végidő pontos forgatókönyve, karizmák használata stb.), akkor nem várhatjuk el, hogy olyan közösséget találunk, ahol mindenki pontosan úgy gondolkodik, mint mi. Mivel vannak hibáink és hiányosságaink, és mivel a gyülekezet abból áll össze, amit az egyes tagok odavisznek (lelkület, ajándékok, szolgálatok, jelenlét), ezért egyetlen gyülekezet sem lesz tökéletes. Ezt tudva helytelen hozzáállás lenne, ha a legapróbb nézetkülönbségek miatt hagynánk ott egy gyülekezetet, vagy nem vállalnánk velük a közösséget. Az apró dolgok fölött tudnunk kell átsiklani, esetleg törekedni a megjobbításra. Azzal a hozzáállással is probléma van, ha minden gyülekezetben csak hibákat látok, és olyan problémákat, ami miatt távol akarok maradni tőlük. Ennyire azért nem siralmas a helyzet, az öszinte kereső tud találni olyan közösséget, ahol maga is épülhet, és építhet másokat.
Pál apostol első levele a korinthusiakhoz olyan dolgokat fogalmaz meg, amin érdemes elgondolkodni. Rögtön az elején (1:1-3) szenteknek nevezi őket, annak ellenére, hogy milyen tökéletlenek. Később pedig (1:4-9) kifejezi a háláját a gyülekezetért és annak tagjaiért. Teszi ezt annak ellenére, ami a későbbiekben következik. Kitér számos problémára, ami a gyülekezetben jelen volt: pártoskodás, kiskorúság, erkölcstelenség, hívők közötti peres ügyek, házassággal kapcsolatos téveszmék, az egyéni szabadsággal való visszaélés, női és férfi szerepek rendezetlenné válása, az Úrvacsora megszentségtelenítése, lelki ajándékok rosszul való használata.
Olyan dolgok történtek ebben a gyülekezetben, ami miatt mi be sem tennénk oda a lábunkat ma. Pál mégis máshogy gondolkodott: szentnek tartotta őket, és hálás volt értük. Meglátta bennük a fejlődés lehetőségét, és ezért imádkozott értük, bátorította és tanította őket. Tudom én is, hogy milyen állapotban van ma az egyház. Ez azonban nem is fog változni, ha azok, akik látják a problémákat, és esetleg tudnának ellenük tenni, elhatárolódnak azoktól, akikkel Jézus és Pál merne közösséget vállalni. Tökéletes gyülekezet nincs, mert a tagok tökéletlenek. A Zsid 12:23-24 fényében tökéletessé csak a halálunk után válunk. Épp ezért az egyház is Isten jelenlétében nyeri el a tökéletességét (vö. Ef 5:27). Addig pedig legyünk elfogadóbbak azzal, amivel szemben a Szentírás alapján nem kell elkülönüléssel fellépnünk.
infaustus 2.0 
Annál is inkább így van ez mivel ami nekem tetszik az a másiknak az agyára mehet. Én pl. kifejezetten irtózom egy hosszútávú minden tartalmat nélkülöző dicsőítésbombától, más viszont ebben leli örömét. Neki tökéletesnek tűnik, nekem meg nagyon nem.
Respect! Nehéz meghúzni a vonalat, hogy mikor álljon fel az ember és hagyja ott saját gyülekezetét – ha mégis megteszi, tudnia kell, hogy átmenvén egy másik gyülekezetbe, ott is előbb-utóbb hasonló problémákkal fog szembesülni. Aztán persze onnan is lép majd, és így megy ez gyüliről-gyülire… az illető pedig nem veszi észre, hogy a probléma nem csak a gyülekezetről szól, hanem róla is…
Persze van olyan, amikor valóban lépni kell.
“Tudom én is, hogy milyen állapotban van ma az egyház. Ez azonban nem is fog változni, ha azok, akik látják a problémákat, és esetleg tudnának ellenük tenni, elhatárolódnak azoktól, akikkel Jézus és Pál merne közösséget vállalni.”
Te infa, lehet hogy én vagyok pesszimista, de szerintem ez igazán, kellő mélységben sosem fog változni. Nem véletlen, hogy a korinthusi levelet oly sokan szedték már ízekre és cafatokra: kétezer év alatt még mindig sok rokon vonás van az akkori közösségek és a maiak között. A díszletek változnak, a problémák maradnak. Vannak rosszabb meg jobb szakaszok, de szerintem utópia azt gondolni, hogy az egyház egyszer csak elér egy szuper állapotot. Persze tudom, Jézus készíti a Mennyasszonyát, de nem hiszem hogy ez azt jelenti, hogy a mennyasszony totál hibátlan lesz.
Azt én sem gondolom, hogy itt a földön az egyház egésze egyszer majd totál hibátlan lesz. Abban viszont hiszek (mert hinni akarok!), hogy egyes gyülekezetek javulhatnak, fejlődhetnek, igeileg megszilárdulhatnak, letisztulhatnak. Ha nem volt egyértelmű, akkor erre gondoltam fentebb.
Infa, ezt én is így gondolom. Néha az embernek elmegy a kedve, mert nagyon nem látja a változást. De ha visszagondolok, akkor saját közösségemben is – mely lassan 20 éves lesz – nagyon sok pozitív fejlődés jelentkezett az induló állapothoz képest. Csak folyamatában átélni egész más, úgy nem annyira látszanak ezek a változások.
Én magam gyakran megfordulok egyházunk különböző gyülekezeteiben. Mindegyiknek megvan a maga specifikuma, különleges, jellemző hangulata amely a tagjaitól függ. Nyilván némelyik gyülekezetünk kezdőbb, kisebb, tapasztalatlanabb, mások fejlettebbek, nagyobbak, csiszoltabbak, hatékonyabbak. Egyikben ilyen helyi szokások vannak, másokban olyanok. De mindegyikben otthon érzem magam, mert tudom, hogy itt is ott is Jézus Krisztus Egyházában vagyok. Az Egyház pedig tökéletes, mert tökéletesen betölti küldetését, mégha tagjai kivétel nélkül tökéletlenek, esendőek is. Mindegyikben érzem a Szentlélek jelenlétét és mindegyikben megfelelő módon fogják kiszolgáltatni az úrvacsorát, mindegyikben lehetőségem van megerősíteni a szövetségeimet és mindegyikben tanulhatok valamit.
Nos egy közösségben kétféleképpen lehet “jól éreznie magát “*az embernek.
1. Egyetért zömében a tanítással
– eltekintve néhány Istentiszteleten elhangzott tanítással nem ért egyet
– jó a légkör az egyén számára
2. Hathatósan tud valamit tenni
– beszédben, bizonyos dolgok megbeszélésében
3. Valamilyen kötődés ragaszkodás van a tagokkal vagy a felekezettel
pl.:
– általuk tért meg
– ott növekedett
– barátai vannak és ismerősei
– közösségi élet véráramában van
Ha ezek nincsenek meg az ember nem érzi jól magát székmelegítő állapotában ,mert
– bosszankodás hétről hétre tanítás miatt
– nincs alkalma vagy képessége a problémák elmondására
– nincs vágy vagy nincs alkalom ismerkedésre
– nincs az “én gyülekezetem” érzés, helyette van “idegen, kivűlálló vagyok” érzés
Pál a közösségre úgy tekintett ,mint gyermekeire , akiket munkája által a Krisztushoz vezetett. Megvolt a kapcsolat velük, még akkor is, ha éppen apostolságát,tisztaságát, szentségét, kellett is bizonygatnia az idegen munkások véget.
Ha létezik olyan, hogy valaki munkahelyen rossz légkörben érzi magát, úgy vélem ez közösségre is igaz lehet. Ha munkahelyen idegennek érzi magát azt hiszem közösségben se hihetetlen jelenség.
*
Az ember mikor megtér nem arra vágyik, hogy bekerülve egy közösségbe harcoljon, hülyeségeket halljon , hanem épülni szeretne, miután pedig eljön egy pont, tevékenyen részt kívánna venni abban a közösségi munkában melyet már nem idegenként, hanem sajátjaként értékel. Általában ez a normális menet akkor, ha
– a közösség valamely tagja által tér meg (kölcsönös elfogadás történik)
– a tagokkal együtt növekedik (egyetértés és szimpátia)
– közösségi ember (kiveszi a részét és részt vesz a közösségi rendezvényeken)
– korán(megtérése után) kerül közösségbe
Így hát az, aki sajátjának érzi a közösséget, akinek kapcsolata van a közösség tagjaival azok akik, szolgálnak a közösségben hajtó erővel bírnak és az ,hogy némely dologban nem látnak változást csak még több munkára sarkalja őket,mert
– pl szolgáló vagyok
– ismerem őket
– feladatom van
– barátaim, ismerőseim
– én közösségem
– kölcsönös elfogadás és érdeklődés van
Lássuk be, aki nem rendelkezik a fent felsoroltakkal és csendes hallgató és szemlélő ,annak nem jut túl sok jó etéren és nem is lehet egy kalap alá venni Pállal, aki ,mint apa saját gyermekeit figyelte és terelgette. Akinek hatalma és képessége volt a szólásra. Akinek személye érdeklődést váltott ki. A közösségi emberek simulékony beilleszkedéséről pedig szót is kár vesztegetni mely előnyökkel járhat.
Az ember pedig , ha közösségről van szó olyat keres(ne), aki ha nem is tökéletes, mint ahogyan nincs is, mégis közelebb áll hozzá, mint más közösség. Aki nem hiszi ,hogy van ilyen járjon utána és tegyen különbséget és lássa meg egyikben milyen az élet számára és a másikban milyen az élet számára. Gondolkozzon el, figyelje meg és vonja le a következtetéseket.
Ezek a dolgok minden egyes emberben ott vannak és ezekre törekszik. Akik pedig olyanba kényszerültek, ahol több a nem egyetértés, mint az egyetértés ott jó beszélőkéjével és közösségibb jellemével talán áthidalja a szakadékot idővel és kialakul benne az “én közösségem” érzület, ahol nem vendégként van jelen, hanem annak szerves részeként.
Mindez, amiről írtál, úgy alakul ki, ha a közösség tagjává válok. Szolgálni vagy tagságot/közösséget elnyerni nem úgy lehet, hogy egyszer elmegyek, és aztán már következő alkalommal igét hirdetek. Hosszú út vezet addig, míg elfogadnak, befogadnak, és hiteles leszek a szemükben a szolgálatra is.
Nem kell igehirdetőnek lenni mindenkinek ahhoz amiről Villám ír. Ha lehetne beszélgetni a testvérekkel hitbeli dolgokról, akkor mindjárt megvalósul sokminden abból amit Villám leírt…
De sajnos a mai gyülekezetekben általában nem lehet semmiről beszélgetni senkivel.
Egyébként nekem úgy tűnik hogy a gyülekezetek tagja érzik úgy hogy a gyülekezetük tökéletes, hiszen ezért is közösítenek ki mindenkit aki nem ért velük 100%-ban egyet. Tehát nem a kilógó, magukat idegennek érző emberek, a különcök, a “furcsák” várják el hogy tökéletes legyen egy gyülekezet, hanem azok a tagok akik szuperul érzik magukat odabent.
Ki mondta, hogy annak kell lenni? Írtam én is, hogy sajnos látom, milyen állapotban van az egyház. De ettől még hamis képet fest a túláltalánosításot. Figyelmen kívül hagyod a pezsdítő kivételeket.
Nálunk egész furcsa emberek vannak az egyetemi gyülekezetben, és sok mindenben nem értünk egyet. Erről infa beszámolhat. Mégis jól kijövünk.
Egy kivétel a szabályod alól endi.
Ott talán azért egyszerűbb egy picit, mert “réteggyülekezetről” van szó, többnyire egyetemisták a tagjai, nem? Ha nincsenek más generációk, akkor elég sok konfrontálódási lehetőség ki van küszöbölve.
És egy halom más meg megjelenik, amik nem réteggyülekezetekben meg nem, igaz? :P
Nem is annyira tökéletes gyülekezet késztet néhány az embert a régitől való válásra, hanem az ellehetetlenülés….nem haza beszélek, mert én maradtam :-)
Persze vannak akik notórius váltogatók.
“Nem is annyira tökéletes gyülekezet késztet néhány az embert a régitől való válásra, hanem az ellehetetlenülés….nem haza beszélek, mert én maradtam ”
Felmerül a kérdés miért maradtál? Szerintem a válasz: mert sajátodnak érezed. Amit sajátjának érez és gondol az ember ahhoz hűséges utolsó vérig. Ki látott még olyan anyát, ki a csúnya gyerekére azt mondja, de csúnya vagy nem kellesz. Vagy buta vagy nem szeretlek. Vagy rossz vagy ,ezért elhagylak.
Mondom én a saját gyülekezet érzés sok dolgot áthidal, de ahol idegennek érzed magad vagy annak is tekintenek, ott nincs meg az a fajta kapocs. Hasonló ez ahhoz, amikor a hívők ellátogatnak egyik másik gyülekezetbe kiváncsiságból. Bármennyire jól vagy rosszul is érezte magát, az eredeti közössége nyomába se ér kötődés terén. Elmegy és visszatér a sajátjába. Az a “háza”, hitéletének központja, munkálkodásának terepe, imáiban hordozza őket, munkálkodik a közösség épüléséért, személy ügye a közösség nyűge baja, öröme és bánata, elsődleges minden közösség között,mert az az “övé”, része annak. Nos aki így van, az nem hagyja el, csak ha kirakják: Lásd Jelenések könyvében levő gyülekezetekben levő igazak, vagy éppen Korintusi gyülekezetben levő érettek, akik hibák és vétkek ellenére se mentek el.
Villán, szerinted hogyan alakul ki az, hogy egy gyülekezetben otthon érzed magad?
ez az otthonérzés elég labilis dolog…
Nem ezért maradok egy gyülekezetnél, hanem mert régóta itt ismerem a testvéreket, mondhatni otthonosan mozgok, a gyermekeim megszerették, és nem utolsó sorban még itt látom a helyem.
Az a 20 évvel ezelőtti “jaj de klassz, ez a legjobb stb” már elmúlt, most már reálisabb vagyok.