A címben direkt használtam a lelkület kifejezést. Az evangéliumi keresztények esetében ugyanis nem egy külön felekezetről van szó, hanem egy felekezeti határokat is átívelő lelkiségről, melynek a kereszténységen belül megvannak a maga sajátosságai. Szabados Ádám a Mi az evangéliumi kereszténység? című kéziratában így fogalmazza meg ezt a problémát: “Rossz a következő felsorolás: vannak reformátusok, evangélikusok, pünkösdiek, baptisták, metodisták, és vannak evangéliumiak. Sokkal jobb azt mondani, hogy a keresztények között vannak evangéliumi reformátusok, evangéliumi evangélikusok, evangéliumi pünkösdiek, evangéliumi baptisták, evangéliumi metodisták és vannak független evangéliumi gyülekezetek.”
John Stott
John Stott írt egy nagyszerű könyvet az evangéliumi hitről Egy az Úr, egy a hit címmel, amiben megpróbálja — más szerzőket is idézve — meghatározni, mi is az evangéliumiság. Három fontos cáfolattal kezdi, hogy jelezze, nem egy új felekezetről van szó: 1. Az evangéliumi hit nem a közelmúlt találmánya, hanem az eredeti, apostoli, újszövetségi kereszténység folytatása. 2. Nem jelent eltérést a keresztény ortodoxiától, hanem a kereszténység fő sodrához tartozik. 3. Nem szinonimája a fundamentalizmusnak, annak ugyanis eltérő történelmi múltja és jellemzői vannak (Stott tíz pontban sorolja fel az evangéliumiság és a fundamentalizmus közötti különbségeket).
Az evangéliumiság jellemzőinek meghatározásához fontos figyelembe venni a már említett John Stott javaslatát, ill. J. I. Packer és David Bebbington felsorolását. Stottot azért hagyom most a végére, mert ő a másik két szerző kategóriáit összegzi és alakítja át.
J. I. Packer magyar nyelvterületen is ismert anglikán teológus (pl. Igaz istenisneret), a The Evangelical Anglican Identy Problem: An Analysis című munkájában hat pontban határozza meg az evangéliumi lelkület jellemzőit:
1. A Szentírás legfőbb tekintélye
2. Jézus Krisztus felséges volta
3. A Szentlélek uralma
4. A megtérés szükségessége
5. Az evangélizáció elsődlegessége
6. A közösség fontossága
E fenti jellemvonások mellett Packer további négy megállapítást is írt az evangéliumi kereszténységről:
1. Gyakorlati kereszténység (Jézus iránti teljes tanítványi odaszántság)
2. Lényegi kereszténység (nem hagy el semmit az üzenetből, és nem ad hozzá semmit)
3. Egységet munkáló kereszténység (nem az elválasztó határvonalakat, hanem az egységet teremtő evangéliumot helyezi a középpontba)
4. Ésszerű kereszténység (szemben a tapasztalatok/megtapasztalások túlhangsúlyozásával)
David Bebbington baptista történész pedig az Evangelicalism in Modern Britain című felmérésében határozta meg négy pontban az evangéliumiság jellemzőit, melyekről így nyilatkozott: Ezek együtt alkotják a prioritások négyszögét, vagyis az evangéliumi hit alapjait.” Szerinte az alábbi négy kifejezés jól leírja az evangéliumi kereszténységet:
1. Konverzionizmus: a megtérés hangsúlyozása; az a hit, hogy az embernek radikális változásra van szüksége
2. Aktivizmus: az evangélium cselekedetek által történő bemutatása
3. Biblicizmus: különleges tisztelet a Szentírás iránt, a Biblia legfőbb tekintélyének hangsúlyozása
4. Krucicentrizmus: kereszt-központúság, Jézus megváltó munkájának hangsúlyozása
Stott néhány gondolatban kifejti a fentiekkel kapcsolatos véleményét. Packer hat pontjából kiemeli az első hármat, mely elsősorban Istenre irányul, és elválasztja a másik háromtól, mely az előzőeket kifejti. Ugyanis Isten az, aki munkálja a megtérést, az evangélizációt és a közösséget. Majd így összegzi meglátását: “Véleményem szerint… értékes tisztázást jelentene, ha evangelikál hitünk prioritásait háromra korlátoznánk, mégpedig az Atya Isten kinyilatkoztató kezdeményezésére, a Fiú Isten megváltó munkájára, és a Szentlélek Isten átformáló szolgálatára.”
infaustus 2.0 