Kegyelemből, hit által van üdvösségünk (Ef 2:8-9). Nem kell érte megdolgoznunk. Olyan értékes az üdvösségünk, hogy soha nem tudnánk megfizetni, ezért Isten ingyen adja nekünk. Nem azért, mert értéktelen, hanem mert megfizethetetlen. Azonban dolgoznunk kell a lelki növekedésünkön, mert az nem történik meg magától. Kaptunk egy magot Istentől, ez a hit, az üdvösség és az örök élet magva. De vele együttműködve nekünk is tennünk kell azért, hogy növekedjen (öntözni, táplálni, trágyázni, metszeni, gyomlálni stb.). Isten az egyházában nem lelkileg kiskorú hívőket szeretne látni, hanem érett embereket, akik felelősséggel tudnak megállni Teremtőjük előtt, és akik elérték a Krisztusban való nagykorúságot. Érdemes elmélkedni a következő igeszakaszokon, melyek a növekedés fontosságát és isteni tervbe való beilleszkedését hangsúlyozzák.
Kép: thegospelcoalition.org
“Igen, Krisztus az, aki apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat és tanítókat adott ajándékul az embereknek. Azért adta őket, hogy felkészítsék és kiképezzék Isten szent népét a feladatukra: Krisztus ‘Testének’ felépítésére. Meddig fog tartani ez a felépítés? Addig, amíg mindnyájan egységre és harmóniára nem jutunk az Isten Fia megismerésében, és mindabban, amit a hitünk magában foglal. Addig, amíg majd mindannyian egészen felnőtté válunk, és minden tekintetben Krisztusra fogunk hasonlítani. Akkor majd nem leszünk többé olyanok, mint a gyermekek. A különböző tanítások nem fognak ide-oda dobálni és elsodorni bennünket, mint a szél és a hullámok a csónakot. Akkor majd nem tud többé befolyásolni bennünket az emberek tévútra vezető ravaszsága. Ragaszkodjunk hát az igazsághoz, növekedjünk fel az isteni szeretetben, és kapcsolódjunk össze minden tekintetben Krisztussal, aki a ‘Fej’! Mert Krisztus illeszti és kapcsolja össze a test különböző részeit, amelyek mind a saját feladatukat végzik, és segítik egymást. Így az egész ‘Test’ arányosan növekedik és fejlődik az isteni szeretet által” (Ef 4:11-16, EFO).
“Ezekről még sok mondanivalónk lenne, de nehezen értenétek meg, mert a szellemi felfogóképességetek eltompult. Ilyen hosszú idő után már nektek kellene másokat tanítanotok! Most mégis arra van szükségetek, hogy valaki Isten tanításának alapelemeit ismételje át veletek. Olyan tanításra van szükségetek, mint a kis gyerekeknek való tej, mert még nem bírjátok a felnőtteknek való ételt. Aki csak tejet iszik, az még csecsemő. Az ilyen ember még járatlan és tapasztalatlan az isteni igazságok megértésében. Az igazi ételek a szellemi értelemben felnőtteknek valók, akik már megtanulták, hogyan kell megkülönböztetni a jót a rossztól. Ezért hagyjuk el a Krisztusról szóló alapvető tanításokat, és igyekezzünk szellemileg felnőtté válni! Ne kezdjük el újra elölről az abc-t: az elemi tanítást az Istenben való hitről és a gonosz dolgok elhagyásáról, a bemerítkezésekről, a kézrátételről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről! Tovább kell mennünk, és komolyabb tanításokkal kell foglalkoznunk. A továbbiakban ezt is fogjuk tenni, ha Isten megengedi” (Zsid 5:11-6:3, EFO).
infaustus 2.0 